Időutazós, színházas, humoros.

Hanna egy átlagos lány egy átlagos középiskolából. Éppen osztálykiránduláson van, amikor felfigyel egy sakkasztalra, rajta egy megkezdett partival. A lány szereti a játékot, nem bírja megállni, be is száll. Nyer, és mire feleszmél, egy más korban találja magát. A gép megalkotójával, Kempelen Farkassal és segédjével néz szembe a klasszicista Bécsben. Szerencsére a barátai mobilon elérhetőek, és Kempelen is segít neki elrejtőzni a titkos rendőrség elől, akik francia orgyilkosnak nézik. Mozart éppen új bemutatóra készül, és a színházba Hanna is megbújhat. A Varázsfuvola előadása közeledik, és a lány jelenléte úgy tűnik, megváltoztatja a történelmet. Hannának vissza kell állítania az eseményeket az eredeti mederbe, és valahogy haza is kellene jutnia.

Jó, hogy már nálunk is vannak olyan sikerdarabok, mint amilyen karriert ez a sorozat befutott. Elindult a rádiójáték, nagy siker lett. Elkezdtek kijönni a belőle írt regények, 6 kötetben, és még egy ráadást is kaptunk, ami már a rádiójáték cselekményében sem volt benne. A Budapest off gyűjteménybe is került időfutár novella. Majd elkészült a színpadi darab, amit sikeresen játszanak. A legújabb fejezet pedig a színdarab, könyvként kiadva.

A darab szövege, így annak is tartogat meglepetést, aki az összes eddigi Időfutár kötetet olvasta. Rá lehet ismerni a cselekmény egyes elemeire, de úgy átdolgozták, hogy az is értse, aki most találkozik először a történettel.

Természetes, hogy rövidíteni is kellett, és rengeteget egyszerűsítettek a cselekményen. Különben az egyik kedvenc részem emelték ki, és tették önálló kalanddá. Mozart, Varázsfuvola, színház! Humorosan, frissen, de megőrizve az eredeti szellemiségét.

Helyenként annyira megidézik a regény szövegét, hogy abszolút déjá vu érzetem volt. Máskor annyira új volt, hogy küzdöttem is magamban, ez most tetszik nekem vagy sem. A császár helyett a császárnét tenni meg királyi fenségnek… ezt az egyet nem tudtam mire vélni. Bár az is lehet, hogy még túlzottan előttem van, ahogy az Amadeusban Mozart a királynak adja el a darabjai ötletét, és szó sincs a feleségről. Megjegyzem, az eredeti Időfutárban sem. (Néró esete más, de az más kor, más történet.)

A karakterek nagyon szerethetőek, és még az is, aki a regényben esetleg negatívabb figura volt, itt megtelik humorral (a titkos rendőrök főnöke). Nincsen igazából rosszfiú ebben a történetben, hanem emberek, akik elkötelezetten küzdenek a céljukért. Vagy olyan szórakozott egyének, akik a humorfaktort növelik. Sándor, Benedict, Kempelen, Mozart, ugyanazok itt is, mint a könyvekben.

Hannát fejlesztették, de kellett is neki, hiszen most Sándor egész másképp része a történetnek, mint korábban. Önállóbb, de ugyanolyan karakán, a nézők/olvasók könnyen azonosulhatnak vele.

Talán az a mély barátság, az időn is átívelő jó és rossz harca most nincs a történetben, cserében nagyon szórakoztató és könnyen emészthető. Nincs nevelő szándék, de a figyelmet abszolút felkelti a könyvek iránt. Abban benne van az a plusz is.

Már csak a színházba kellene rá eljutni… egyszer talán összejön az is.

Gimesi – Jeli – Tasnádi – Vészits: Időfutár: A Varázsfuvola – akció - Mint humoros: 85% korrektül adaptálja a regényeket, vicces, az eredeti mélysége nincs benne.

Szubjektíven: 80% tudom, hogy kevesebbnek kell lennie a könyveknél, korrekt is, mégis…