Iskolás, kapcsolatos, gyilkolós, kamaszos.

Marcus élete nem alakul rózsásan. A szüleire rázuhant egy őrült, árván maradt és egy pokoli árvaházba került. Onnan kijutott, de most az utcán próbál túlélni. Míg rá nem talál pár kölyök, akik elviszik a mesterükhöz. Lin ajánl neki egy esélyt: járjon az orgyilkos iskolájába! Ha szerencséje van, nem csak túléli, de esélyt kap arra is, hogy gyilkolással jobbá tegye a világot. Mivel nincs hova mennie, a fiú itt marad. Igyekszik beilleszkedni, kiismerni a klikkeket. Van egy lány, aki megtetszik neki. Egy másiknak ő tetszik meg. Egy feladaton felismeri magában a gyilkost, majd gyilkos túrára indulnak a csapattal, ahol szembe kell néznie az eleven rémálmával is.

A képregények menők lettek, mi sem mutatja jobban, mint a sok film és sorozat, ami képregényekből készül. Megismerhettünk esernyős szupercsapatot, a Marvel uralja a mozivásznakat, és megérkeztek az orgyilkos kamaszok is. Sorozatként, képregényben is.

A Reagan-nemzedék tartalmazza a kezdetet. Hamar el lehet dönteni, hogy bejön-e a stílusa. Azonnal az események közepében találjuk magunkat, ahol a kötetre jellemző narráció és cinikus humor, a véres események és a többé-kevésbé elfojtott kamasz traumák is beköszönnek.

Nézzük is őket sorba! Véres kalandok sora az egész regény. Az iskolában a gyerekek ölni tanulnak, és gyakorlatban is kamatoztatják a képességeiket. Gyakran magánakcióban is, és mind másként reagálnak rá. Vannak olyan gyilkoló gépek, mint Chico. Olyanok, akik képesek ölni, de nem esik jól nekik, mint Saya. Akit erre neveltek, és be is kattant tőle, mint Maria. Olyan, aki képtelen rá: Willie. Marcus érdekesebb eset: sok tekintetben szociopata jellemzőket mutat, de még nem az. Főleg, ha mellé tesszük a kötet igazi pszichopatáját, egykori árvaházi szobatársát… Mennek végezni rossz szülőkkel, ölnek iskolai feladatként, és kirobbannak, halálossá válnak egymás közti ellentétek is. Folyamatosan jelen van a történetben a harc és a gyilkolás.

A narrátor Marcus, akit mindaz, amin keresztülment, megsebzett. Már nincs benne remény, vagy csak nagyon kevés. Cinikus, sötéten látja a világot és időnként el is borul. Ha nagyon belegondolok, inkább tragikus, mint vicces, amiket megfogalmaz. De fekete humorral teszi, ami azért elveszi a mondásainak az élét. Vagy éppen attól van neki? Még az is meglehet. Egyszerre van súlya is, meg jól is hangzik.

Képregényben fontos a grafika is. Elsőre talán furcsa volt nekem a képi világ, de nagyon hamar megszokta a szemem, és már tetszett, amit kitaláltak a sorozatnak. Jellegzetesek a szereplők, a helyszínek – nem szépek, de karakteresek. Van dinamikája a rajzoknak, a harcoknak, az egész történetnek.

Mivel a sorozatot is néztem, pár sorban elmondanám, hogy szépen összecseng a kettő. Konkrét jeleneteket, párbeszédeket és kinézeteket vettek ki a kötetből. Ugyan a sorozat fel van dúsítva, és többet is feldolgoz, mint az első rész, akinek egyik bejön, nagy valószínűséggel a másik formátum is be fog.

Folytatása lesz, érdeklődve várom, az mennyire lesz beteg. Ez eléggé az volt.

Remender: Reagan-nemzedék – Mint képregény: 70% szórakoztató, véres, kellően elborult, hozzá illő rajzokkal.

Szubjektíven: 75% a humora és a narráció tetszett, a rajzok is elmennek, a sztori lehetne több.