Internetes kutatásos, valódi véleményes, leleplezős.

Az emberek nem mondanak igazat – a véleményüket az szerint prezentálják, mit akar hallani a kérdező. Okosabbnak, sikeresebbnek, jobbnak akarnak látszani, így hazudnak. Ha a Netflix megkérdezi, milyen filmeket akarsz nézni? Kultúrember vagy, dokumentumfilmek és fekete-fehér, komoly alkotások! Dehogy kis komikus, gagyi sorozatok… Elolvasnál-e olyan könyvet, amiben a férfi szex közben veri a barátnőjét? Dehogy, kikérik maguknak, az perverz! De a könyv mégis 150 millió példányban fogyott. Túlléptek a rasszizmuson, mindenki szereti Obamát! Mégis, most Trump a választott elnök. Mert az emberek hazudnak. Egy felületen azonban őszinték. Amikor keresnek a Google-ban. Onnan lemérhető, ki kicsoda és milyen trendek uralkodnak igazából tömegszinten.

Seth Stephens-Davidowitz egy olyan kijelentésből indul ki, amit a hozzám hasonló pesszimista, az emberek jóságában hinni nem tudó ember ösztönösen érez. Az emberek hazudnak, megtévesztenek. Miért is vallanák be az igazat, ha úgy érzik, az rossz fényt vet rájuk? Pláne, ha olyan kérdésekről van szó, amelyeknek látszólag semmi jelentőségük?

De akkor honnan lehet megtudni az igazat? Erre a szerző elmélete a Big Data. A Google meg tudja mutatni, mire mennyien és milyen földrajzi eloszlásban kerestek rá. Vagyis, ha egy keresés tömeges, azt a program meg tudja mutatni. Nem egy személy keresését, a tömegjelenségeket lehet így kimutatni. A legváltozatosabb témákban.

Stephens-Davidowitz merít is jó pár területről, hogy leleplezze a közkeletű hazugságokat. A politika is színre kerül, hiszen a világ még mindig sokkban van Donald Trump győzelmétől. Az amerikai sorozatokban látom én is, amerikaiként a szerző jobban meg is élte ezt. A Big Data pedig előre jelezte, és magyarázattal is szolgál. Az előzetes felmérésekben az látszik, amit az emberek hazudnak, akár maguknak is. Megyek szavazni, éljen Hillary! De nem mentek, és ez látszott a kereséseiken is. Ahogy az is, hogy a felszín alatt a rasszizmus nagyon is jelen van. Rasszista tartalmakat, vicceket keresnek. De érdekes az is, hogy pl. egy elnöki beszéd alatt miket keresnek meg. Érdekesebb a beszédet mondó ruházata, bőrszíne, mint az, amiről beszél. De ezt senki nem vallja be, csak pötyög a mobilba és keresgél róla.

A szerző azonban kultúráról, házaséletről, szexről és még sok másról is felmérte, mekkora hazugságokat mondunk, és mire keresünk, mi érdekel igazán. Gondolnátok, hogy az egyik leggyakoribb női szexuális tartalmú keresés a plüssökkel való szexről szól?

Amikor leleplez hazugságokat, durva tényeket közöl a szerző, meg voltam fogva. Kevés jót feltételezek a fajomról, de itt akadtak azért bőven meglepetések. Rosszabbak vagyunk, te is és én is, mint bevalljuk. Világszinten meg még rosszabb a helyzet. Mindenki hazudik.

Ezekből trendeket is leképez a szerző, és már szinte szociológia, ahogy az emberiségről ír, mindössze a netes kereséseinkből kiindulva.

De! Sok a módszertan, és a szerző hajlamos elmerülni a részletekbe. Sűrűn belassul a kötet, és esszévé válik egy-egy megosztó témáról, vagy a módszere védelméről. Ezek nekem nem hiányoztak belőle, a leleplezések sokkal jobban olvastatták velem a könyvet.

Dr. House igazsága most is áll, mindenki hazudik. Ez a kötet rányitja a szemed, olvasd!

Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik - Mint ismeretterjesztő: 75% új módszer, logikus és megkapó következtetések, gondolkoztató.

Szubjektíven: 65% érdekes megállapításai vannak, de gyakran túl szakmai, hosszadalmas.