Barátnős, életet elrablós, házasságos, ármánykodós.

Alice gazdag örökösnő, akinek a múltjában van egy titok. Hogy végleg maga mögött hagyhassa, és azt az életet élje, amiben nem kell félnie semmitől, igent mond megnyerő udvarlója lánykérésére. A férjével Tangerbe költöznek, ahol John hamar beilleszkedik, és remekül érzi magát a neje pénzén. Alice nem szeret kimozdulni, idegen neki ez a világ és az emberek. Váratlanul egykori iskolai barátnője és szobatársa, Lucy érkezik látogatóba. Aki tudja, mit akar és meg is szerzi. Alice kedvesen fogadja, noha érzi, a múlt titka, amelyre nem tud visszaemlékezni, hozzá kötődik. A két nő között egyre feszültebb a viszony, Lucy egészen magának akarja a barátnőjét, a közösen álmodott életet. És ha nem kapja meg… akkor Alice nem csak vissza kell, hogy emlékezzen a múltra, de harcolnia is kell.

Egy olyan thrillert vártam, amiben legalább a díszlet történelmi. Ehhez képest mit kaptam? Egy olyan könyvet, amire rá tudom húzni, hogy thriller, csak részben, és nagyon női thriller is mellette. A történelem meg nem tényező. Ez a történet akárhol, akármikor játszódhatna. Ilyen szempontból vicces is, hogy Tanger titkai a címe. Bárminek a titkai lehetnének, se a kor, se a helyszín nem fontos.

Nem szerettem, hogy a cselekmény nagyon lassan haladt. Mindent lélektani oldalról közelít meg a szerző. Számára sokkal fontosabb, hogy érzik maguk a szereplői, milyen benyomások és hogyan hatnak rájuk. Elég nyomasztó az is, ahogy az egészet áthatja a szenvedés. Elvileg Alice friss feleség, aki új és egzotikus helyre költözött. Boldognak, pezsgőnek kellene lennie, ehelyett eltemeti magát és némán szenved, ha sokáig magának sem vallja be a nyomorát.

A kapcsolatok terheltek. A nagynénje és Alice? A néni szívesen lepasszolja a lányt. Végig úgy éreztem, neki fontosabb a látszat, mint az igazság és a boldogság. Ha a társaság nem tud megszólni, az már jó, cseppet sem érdekli, ha a lány majd belepusztul ennek a látszatvalóságnak a megteremtésébe.

Alice és Lucy? Annyira féltékenységgel és beteg szeretettel van tele, hogy ez minden, csak nem egészséges kapcsolat. Sőt, nem is a szeretet a jó szó. Alice részéről a barátság, rendben. Lucy tele van megszállottsággal, önző érdekekkel. Van olyan utálatos, mint a korábban már emlegetett Alvina az Őrületben, csak ő nem szerencsétlen. Hideg, tervez, lelketlen.

Alice és John? Az elején még meg akar téveszteni kicsit Mangan, és egy romantikus szerelem képét vetíti elő. De ez igazából egy érdekkapcsolat.

Az egész kötetnek a hangulatát áthatja vagy a szereplő nyomora, vagy a gonoszsága. Nincs itt senki, akit tudtam volna kedvelni. Ahhoz túl beteg mindenki: önző dög, összetört baba és egy hedonista aranyifjú. Kit kellett volna megkedvelnem? Mert senkit nem tudtam. A karakterábrázolás jó, csak éppen senkit nem éreztem közel magamhoz.

A regény utolsó fele lesz kicsit más, amikor már leszámolnak a szereplők megmaradt illúzióikkal is, és megindulnak a gyilkos játszmák. Ott beérik az a fenyegetett hangulat, amiben addig Alice létezett. De ez már kevés, hogy mentse a könyvet. Túl sokáig kellett korábban olvasnom, ki mennyire, hogyan és miért szenved most vagy a múltban.

Összességében többet vártam, a csalódások polcára tettem.

Mangan: Tanger titkai - Mint női thriller: 40% lassú cselekmény, szánható hősnő, lélektanilag üt, a vége nem annyira.

Szubjektíven: 30% többet vártam. Talán némi történelmet, jobb hangulatot. Nagyon női is.