Vívó versenyes, ármányos, felkelést megakadályozós, kalandos.

Hablaty már reménykedni kezdett, hogy Acsarka elfeledte az ígéretét, és nem szervez sárkánylázadást. Éppen az újabb próbára tart, amikor rá kell jönnie, mekkorát tévedett. Acsarka összeszedte a sárkányokat, és megindítják az emberiség elleni háborút. Mivel a viking törzsek egy ünnepély miatt egy helyen vannak, ahol a boszorkány elhinti nekik, hogy az igazi Király megmenthetné őket, el is döntik, aki a legjobb vívó lesz köztük, azé a cím és követik a parancsait. A banya természetesen csal össze-vissza, hogy saját fia, Alvin kerüljön ki győztesen. A jóslat miatt kell neki 10 ereklye is, amiknek a nagyja már Hablaty tulajdona. Őt zsarolja a többiért is, de Hablaty is tartogat még pár trükköt. Alászáll a mélybe kincset keresni, megmenti az elrablottakat, és még a viadalra is eljut. De…

Jó vagy rossz benyomásokkal kezdjem? Mert most van mindkettő. Szerencsére a jóból több, de azért van kritikám is. Talán kezdjük a negatív megfigyeléseimmel, essünk át a nehezén!

A sorozat még mindig ugyanazokat az elemeket használja fel. Ez már a sorozat 9. kötete, és Cowell minden egyes kötetet, ezt is, ugyanolyan részegységekből hozza létre, legfeljebb a sorrenden változtat egy keveset. A vikingek bajban, belesétálnak a csapdába, és megint Hablaty az, akinek mindenkit meg kell mentenie. Akit szokás szerint mindenki esélytelennek gondol, aztán persze, a végén nem győznek ámulni rajta. Megint feltűnnek veszélyforrásként új sárkányok, akiket alaposan bemutat a szerző, Hablaty könyvének sárkányos lapjával együtt. Megint ugyanazok a bajtársak állnak ki mellette, vagyis Halvér és Kamikazi Hablaty segítői továbbra is, miközben Takonypóc rosszat akar, és Alvin családostul ármánykodik. Megint az ész diadaláról szól az erő ellenében. A hősei megint ugyanúgy, ugyanolyan nemes elvekért harcolnak. De mindez ugyanaz, mint a korábbi nyolc kötetben.

Hogy ezen túl estünk, nézzük is, miért jó gyerekkönyv még mindig a kötet!

Mert nagyon kalandos és szórakoztató. Ugyan ez az eddigi leghosszabb kötet, de minden fejezetre jut valami izgalom. Legyen az veszélyes sárkány előli menekülés, rejtvény megoldása, sárkányok átállítása, a boszorkány kijátszása vagy a vívóverseny. Nem folyik vér, gyerekszinten vannak benne veszélyek, de eléggé pörög, hogy lekössön nagyobbakat is.

Van humora, és a szerző odafigyel arra, hogy ne csak az eseményeket pörgesse, de szórakoztassa is a kis olvasóit. Mindig akad egy-egy humoros pillanat, okozza bár azt az egyik szereplő balszerencséje, vagy egy sárkány eltalált beszólása.

Most először kicsit eljátszott a szerkezettel is Cowell. A regény elején megbontja a lineáris időrendet, és csak az akció után meséli el annak előzményeit. Utána visszatér az egyenes időrendhez, nehogy bárki is elvesszen az események közepette, de már értékeltem ezt a kis újítást is, érdekesebb volt tőle a kezdés.

Egyszerre tartom előnyének és hátrányának, hogy a mesei szereplők jelleme képtelen a változásra. Alvin mindig ugyanolyan álnok, Hablaty mindig a leendő hős, Kamikazi mindig heves és robbanékony, Halvér mindig szerencsétlen, de jószívű. Szeretném, ha tudnának fejlődni, de már megszerettem őket ilyennek.

Végül, működik az átívelés! Előzményre épül, készíti elő a folytatást – amit fogok is olvasni!

Mint gyerekkönyv: 80% kalandos, humoros, az átívelés feldobja, de azonos elemekből áll.

Szubjektíven: 75% az átívelést nagyon élveztem, de már nem bánnám, ha meglepőbb lenne.