Vámpíros, nyomozós, rejtélyes.

A szobában egy fenevad van bezárva, akit csak a szentelt rózsák, keresztek és imák tartanak vissza. Ha kijut, Bram életének vége. Egy éjszakát kell túlélnie a huszonéves fiatalembernek, s hogy ne őrüljön meg közben, papírra kezdi vetni a történetét. Mesél a születéséről, egy gyenge kisbabáról, akinek nem lett volna szabad életben maradnia. De a házhoz érkező új cseléd, Ellen dada megmentette. A fiú élete folytonos betegségben, visszatérő rosszul létekben nőtt fel a dadája óvó tekintete mellett. Ám a környéken különös esetek történnek: szörnyű gyilkosságok sora zavarja meg a nyugalmat. Ellen dada is különösen viselkedik. Bram és nővére, Matilda, nyomozni kezdenek, és akaratukon kívül egy évszázadok óta tartó játszma részesei lesznek, melytől már soha nem szabadulhatnak.

Az irodalom teremtett olyan szörnyetegeket, akik már mély nyomot hagytak az emberek kollektív tudatában Ha soha nem is olvastak Mary Shelley történetet, azt tudják, ki az a Frankenstein és szörnye. Ugyanez a helyzet Stoker legendás lényével, Drakulával is. A vámpírok pár éve különben is nagyon divatosak voltak, és még mindig rengeteg a történet, melyben vágyak tárgyai vagy éppen a legnagyobb veszedelmet jelentik az emberekre.

A kínálatból kiemelkedik az eredeti Dracula megálmodójának leszármazottja, Dacre Stoker és az egyre sikeresebb JD Barker közös története, a Dracul. Horror, történelmi hangulattal, és valahol egy epikus, nagy szerelem története is. Alma Katsu hasonló trilógiája be is ugrott rögtön, de az én agyam már csak ilyen – keresem a hasonlóságokat a művek között.

A Dracul egy stílusosan megírt rémmese, ami egészen a végéig tartogat meglepetéseket. Két idősíkon játszódik: a jelenben, amikor Stoker megírja a gyerekkora történetét, amely majd elvezet a jelenhez, ahol egy újabb és még veszélyesebb természetfeletti kalandba csatlakozhatunk be a szereplőkkel. Mindkettőben van horror elem – a jelen véresebb és akciódúsabb, cserébe a múlt titokzatos és hangulatos. Nekem az a fele jobban is tetszett a történetnek. Mindkettő pedig része egy nagyobb történetnek, amelyről nem akarok részleteket elárulni. Maradjunk annyiban, hogy találó a borítóra írt szöveg: múltjuk még a halhatatlanoknak is van.

A történet jó a cselekmény- és a karakterábrázolásokban is. Az események nem rohannak, de van akkora a tempó, hogy izgalmasnak tudjam nevezni. Mindent megérthetünk, átélhetünk a szereplőkkel, hiszen azon is mindig van hangsúly, hogy a gyerekek, majd a felnőtt Stoker testvérek hogyan élik meg az eseményeket. Annyira más vérmérsékletűek is, hogy minden olvasó rálelhessen arra a testvérre, akivel a legkönnyebben azonosulni tud.

A történelmi helyszín leginkább külsőségekben és hangulatban van jelen. A korszakról nagyon keveset tudunk meg, de tény, hogy ez a történet ebben a viktoriánus korszakban tud működni, amikor még a levegőben is benne volt a misztikum és az emberek jobban hittek. Ma, a mobilok és a tudományok korában nem lenne ilyen rejtély, vagy sokkal könnyebb lenne lenyomozni a szereplőket. Súgna a GPS vagy küldhetnének egy megfigyelő drónt, míg itt a gyerekek maguk kénytelenek az erdőben osonni a dada után.

Ötletes, hangulatos regény volt, amit szerettem olvasni.

Stoker & Barker: Dracul - Mint horror: 90% nagyon erős a hangulata, ötletes a történet, emlékezetesek a szereplői.

Szubjektíven: 85% az eleje nagyon megfogott, a végére gyengébb, de ez egy jó sztori.