Szekérkaravános, félelmekkel teli, emberi kapcsolatos.

Kalifornia ígéretekkel teli vidék – ahova csak el kell menni, hogy földet kapjon az ember, gazdálkodhat és megcsinálhatja a maga szerencséjét. Több család összefog, és Donner szervezésében belevágnak a nagy kalandba. Szekerekre pakolják az életüket, és elindulnak az egyre zordabb vidékeken keresztül. Látszólag összetartanak és segítik egymást, a felszín alatt azonban komoly súrlódások rejtőznek. Sokan nehezményezik, hogy a csalfa és gyönyörű mrs. Donner milyen kényelmi körülmények között utazik. A szépsége, a növényekhez való vonzódása miatt különben is ferde szemmel néznek Tamsenre, akit mindig is botrányok kísértek, noha a legnagyobb titka rejtve maradt. Az utat rejtélyes halálesetek nehezítik, és az emberek egyre gyanakvóbbak. Boszorkány van köztük, átok nehezíti az életük? A titkok kiderülnek, az indulatok elszabadulnak, a tragédia elkerülhetetlen.

Alma Katsu egy érdekes hangulatú, romantikus, drámai és helyenként véres fantasy sorozattal szerzett nevet magának. Ám kipróbált valami újat, írt egy kosztümös horrort. Az Éhség nem csak közönség, de kritikai siker is lett – jelölték pl. a Bram Stoker díjra, amiből már lehet sejteni, milyen típusú ez a regény.

Történelmi gyökerei vannak, a Donner társaság valóban létezett és elindultak Kaliforniába. A sorsuk is az lett, ami a történetből kiderül. Lehet, hogy az Államokban ez egy ismertebb történet, én nem hallottam róla korábban. Így meg is lepődtem, mire futnak ki az események. Sokkal drasztikusabbat vártam – azt sejtettem, hogy nem természetfeletti és boszorkányok vannak az események mögött, ahhoz túl realisztikus a történet és a cselekmény. De ez… én annyira nem döbbentem meg, mint amennyire a regényből kiolvasva elvárás lett volna.

A cselekmény lineárisan halad előre, de van egy csavar. A külső események mellett nagyon fontosak a karakterek – most inkább érzem karakter-, mint történetközpontú regénynek. A fenyegetettség, a korabeli hiedelmek mind befolyásolják, hogyan reagálnak a változásokra és gyilkosságokra. Egészen mást tesznek, mint amit gondolna az ember egy hasonló esetben. Pl. nem indul nyomozás a többedik holttest után sem. Egyszerűen más az emberek gondolkodás módja, mint a mienk, és ez ebben a könyvben nagyon benne van.

De az ígért csavar – minden fontos szereplő múltjában van egy nagy titok. Gyakran olyan, amit saját magának se szívesen ismer be, ismer fel. Akad családapa, aki titokban a férfiakhoz vonzódik és az új helytől reméli a megváltást. Nő, akinek az első szerelme tabu volt, és máig menekül miatta.

A régi történetek egyre erőteljesebben bomlanak ki, és hoznak magukkal thriller elemeket is. Több női, családon belüli erőszakos, nőket bántalmazós thriller kijönne abból a sok történetből, amit a szereplők itt rejtegetnek. Jobban le is kötöttek ezek, mint a kintről jövő veszedelem.

Mert van egy annál is fenyegetőbb lény a lapokon: maga az ember. Soha nem lehet tudni, kiben mi rejtőzik, és ezek a szereplők bőven okoznak meglepetést.

Van történet, amihez hasonlítani szokták. A Terror – érzem is a hasonlóságokat, de Katsu története tetszett jobban. Jobban pörög, izgalmasabbak a karakterek. Korrekt.

Mint horror: 85% hangulatos, western elemeket kever emberi drámával, sejtelmes.

Szubjektíven: 75% a karakterek jól sikerültek, a hangulat is ok, de teljesen más véget vártam.