Átkot megtörős, szerelmes, mesés, hercegnős.

A királynak kettős gondja van: nem elég, hogy hosszú évekig háborúban álltak, és az ország kivérzett, a lányaival is történik valami. Mind a 12 hercegnő hajnalra elvásítja a cipőjét, a nagyok és a kicsik is. A papság már boszorkányságot emleget – kénytelen felhívást közzétenni, valaki fejtse meg a cipők rejtélyét! Galen katona volt, leszerelése után bácsikája mellett, a királyi kertben talál magának állást. Jólelkű fiú, aki kész segíteni a lányoknak, ráadásul a legidősebb hercegnő, Rózsa különösen kedves a szívének. Kötőtűkkel, láthatatlanná tevő köpenyben és némi mágikus segítséggel nyomra bukkan, és a Kőbezárt király alkuinak megtörőjévé válhat. Pipacs hercegnő meg is fogadja, többet nem táncol! Amikor apja egy szomszédos királyságba küldi, megismerkedik a jóképű dánföldi herceggel, Christiannel. Ám felbukkan egy titokzatos, üvegcipellős lány a bálokon, aki megbolondítja maga körül a férfiakat. Pipacs megérzi az újabb átkot, és beveti magát – Christian megmentése érdekében még a táncparkettre is kész kimerészkedni.

Idézzem saját magam? Ha egy gyerekkönyv sikeres lesz, folytatása kell, hogy szülessen. Ugyan ez a két kötet már ifjúsági, csak mesékre épülnek, itt is igaz a szabály. Mivel mese is van még bőven, és a 12 hercegnőből még csak 3 találta meg élete szerelmét, lehet sejteni, hogy Jessica Day George visszahoz még minket e világba…

Igaz, ha marad ez a színvonal, nem is fogom bánni. Tisztelettel nyúl az eredeti mesékhez, kicsit megbolondítva őket. Nagyon szerettem a Széttáncolt cipellők verzióját is, de amit a Hamupipőke történetből kihozott… Gyerekkori énem beköszönt, akinek ez volt az egyik kedvenc meséje, és szerettem, ahogy átalakult, miközben ugyanaz is maradt a történet.

Közös elem, hogy gonosz mágikus lény ellen kell felvenni a küzdelmet. Közös elem, hogy nem a nyers erő, hanem a szív és a kreativitás lesz az, ami győzelmet arat. Közös, hogy mindkét történet úgy kalandos, hogy mellette nagyon mesélős is. Beleshetünk a szereplők gondolataiba, kényelmesen halad a történet, de soha nem lassul le annyira, hogy unjam.

Sokat adnak mindkét kötetnek a karakterei. Az elsőben Galen volt a kedvencem, aki felettébb egyedi eszközzel vív háborút: kötőtűkkel. George eléri, hogy férfi főszereplője úgy is felettébb férfias tud maradni, hogy szabadidejében szívesen köt. A másodikban pedig Pipacs a főszereplő, aki nem egy átlagos hercegnő. Neki eszébe sincs Christian herceg lába elé ájulni, amit a fiú felettébb értékel is. Remekül kártyázik, gond nélkül káromkodik, ha valaki kihozza a sodrából, hatalmas a szíve és bátor is. Persze, szép is – mese!

Ha valaki halovány, amit sajnáltam, az Christian herceg. Mindkét párosban van egy erősebb karakter: Galen izgalmasabb, mint Rózsa. Pipacs jobb szereplő, mint Christian. De Rózsa azért többdimenziós volt, míg Christian kimerül annyiban, hogy nemes és jóképű herceg.

Van a történeteknek humora. Szórakoztatóak, könnyedek, még az ijesztőbbnek szánt részek is egy tündérmese világában mozognak. Az írónő jó mesélő, könnyen olvasható és befogadható szövegeket hozott létre.

A borítók is tetszettek – az elsőé talán jobban.

Ha lesz folytatás, szerintem előbb-utóbb lesz, mesélek én is a hercegnők további sorsáról.

George: Éjféli bál és Üveg hercegnő - Mint meseregény: 90% humoros, tartalmas, jól nyúl az eredeti mesékhez, jópofa szereplőkkel.

Szubjektíven: 85% megkedveltem a szereplőit, tetszenek a módosítások, jópofa mesék.