Fülszöveg: 

2380-at írunk, az Aurora Akadémia frissen végzett kadétjai megkapják első küldetésüket. Tyler Jones az akadémia sztárja, és alig várja, hogy összeállítsa álmai osztagát, de makacs hősiessége miatt végül azok kerülnek a csapatába, akiket senki más nem akart kiválasztani…

Egy beképzelt diplomata, fekete öves szarkazmussal.
Egy szociopata tudós, aki előszeretettel lő a szobatársaira.
Egy nagyszájú techmágus a galaxis legfejlettebb egójával.
Egy indulatkezelési problémákkal küzdő földönkívüli harcos.
Egy vagány pilóta, aki kicsit sincs oda Tylerért, ha valakit érdekelne.

De Ty legnagyobb problémáját még csak nem is az új osztaga jelenti, hanem Aurora Jie-Lin O’Malley. A lány, akit kimentett az interdimenzionális űrből – ahol két évszázadot töltött kriogén fagyasztásban. Aurinak, az időn kívüli lánynak fogalma sincs róla, mihez kezdjen, mégis ő lehet a kirobbantója egy több millió éve érlelődő háborúnak, és Tyler lúzerekből, bajkeverőkből és forrófejű kívülállókból verbuválódott csapata lehet a galaxis utolsó reménysége.

Szerintem: 

Kamaszként értékeltem volna

ezt a könyvet. Felnőtt fejjel nagyon nem tetszik benne az ifjúsági elem – már szinte paródiának hat.

A koncepció különben ambíciózus. Van egy frissen az iskolából kikerült katonai osztag, akik olyan összeesküvésbe botlanak, amely elhozhatja a világ végét. Mivel az ellenség már mindenütt ott van, segítséget sem tudnak kérni, nekik kell megmenteni a világot az idegen inváziótól. Jó hosszan el is lehet nyújtani, mert jó pár helyszín van, ahol rendet kell tenniük. De ez a kötet a felvezetés: ebben tudják meg, mi történik és vállalják magukra a küldetést.

A cselekmény kalandok sora. Folyamatosan mozgásban vannak, és valamiképpen alakítják az eseményeket. Menekülnek, harcolnak, adatot gyűjtenek, magánéleti kérdéseken pattognak. Gyorsan végig is lehet érni rajta, mert mindig van egy nyitott kérdés, valami izgalmas elem, ami húz át a következő fejezetbe. Vagyis, cselekményközpontú, azokat szeretem.

Az már más kérdés, hogy az univerzum mennyire van felépítve a cselekmény körül. Nagy vonalakban vázolva van, de nem ez az erőssége. Bár a jövőben játszódik, nem annyira modern, hogy ne lehetne elképzelni könnyen. Mint egy Star Trek-film, csak YA elemekkel és kevésbé összetett univerzummal a szereplők körül. Pár idegen faj, némi technológiai újítás – elsősorban az űrhajók, mert egyéb dolgokkal a szereplők nem nagyon foglalkoznak.

A szereplők is YA tipikusak, de még ezzel is meg lettem volna. Mindenki beleillik egy zsánerbe az ilyen történetekből – vagány lány, világra ráébredő naiva, befogadásra vágyó fogyatékos, álomfiú, stb. Mivel ifjúsági könyv, a szerzők igyekeznek is megírni, hogy kinek mi jár a fejében, és milyen érzelmi hullámzásai vannak. És ez az, ami engem ellökött a történettől. Untatott, ahogy hosszan taglalva van, hogy pl. Auri számára mennyire idegen ez a jövőbeli világ, vagy Cat állandó gyötrődése Tyler miatt.
A szerelmi szálak különben is fárasztóak – megkapjuk a barátok, akik titkon odavannak egymásért és az idegen fajok közti szerelem kombinálása az egymásnak vannak teremtve klisékkel történeteket. Kalandregény sci-finek jobban tetszett, ez az érzelmi – kamaszos – szerelmes szenvedéstörténet nem volt a fogamra való.

A kötet különben olvasmányos, és igyekeztek a szerkezetét is feldobni. A cselekményt átkötő fejezetek szakítják meg, ahol elmagyarázzák a katonai osztagok felépítését, az univerzum jellemzőit, stb. Igaz, ezek gyakran kizökkentettek a történetből és sokszor olyan információkat adtak csak, ami a cselekményből is kiderült, de az ötletet értékelem.

Mai fejjel, amikor már értékelni tudok egy komolyabb sci-fi regényt is, ez nekem nagyon gyerekes. De saját korosztályának nem egy rossz könyv.