Fülszöveg: 

Néha a farkas, a hős, és a nagymama az, akivel vigyáznod kell…

Petúnia hercegnőt elrabolták! Bár… a baleset szó jobban illene a történtekre. Oliver, a vesztfálini erdők farkasai néven elhíresült tolvajbanda feje, nem szándékosan tette. Most pedig kénytelen lesz helyrehozni a dolgokat. Színt vall a király előtt, és elviszi a hercegnőt a nagyhercegné birtokára.

Ám Petúnia távolról sincs biztonságban. Gyerekként a tizenegy nővérével együtt megátkozták őket, és emiatt szüntelenül táncolni kényszerülnek a Kőbezárt király éjféli bálján. Petúniát újfent baljós álmok üldözik, és nem lehet biztos abban, hogy valóban csupán rémálmokról van szó. Amikor a nővéreivel egy alaposan előkészített csapdába esnek, ki más menthetné meg őket, mint egy jóképű erdőlakó?

Szerintem: 

Azért valahol tudom díjazni, hogy az írónő nem írta meg a 12 hercegnő szerelmének történetét. 3 könyv, 3 lány, de erre a kötetre már többen házasok és vannak eljegyzettek is. Az ezüsterdő hercegnője, vagyis Petúnia a legkisebb hercegnő, 16 éves múlt a cselekmény idején.

Az csak a személyes agybajom, hogy a nevével nem vagyok kibékülve. A Petúnia névről inkább Harry Potter undok nénikéjére, mint egy szép fiatal lányra asszociálok. Nem is bántam, hogy Petnek becézik, az egy fokkal elviselhetőbb.

Azon még vívódok, hogy az pozitív vagy negatív, hogy mennyire térünk vissza az eredeti kötethez. Miközben Pipacs saját mesét kapott, Pet és Oliver újra a Kőbezárt királlyal kerül szembe, és a korábbi történetek hősei is visszatérnek aktív mellékszereplőként. Galen helyenként még fontosabb is, mint Oliver, aki pedig elvileg most a férfi hős. Ki lett találva, jó mese és szépen bővítve lett. Csak éppen Robin Hood és a Piroska és a farkas elemei is benne vannak, de nem tisztán. Pet piros köpenye, Oliver farkas maszkja, miközben gazdagokat rabol, hogy eltartsa az embereit és a nagymama, aki itt nem éppen a kedves nagyi. Ettől nekem kicsit furcsa, mi is ez. Széttáncolt cipellők + Robin Hood + Piroska? Eddig jobban el lehetett választani a meséket. Tetszett, nem is.

A románc is olyan, amibe bele tudnék kötni. Meseregénynek olvastam, így annyira nem zavar, mint egy hagyományos romantikus regénynél, de a páros alig beszél párszor, aztán már jegyesek és végzetesen szerelmesek is? Legalább annyit nem bántam volna, ha legalább egy indoklás belekerül, mit szeretnek meg a másikban. Itt tulajdonképpen az egyik jelenetben még egymás agyára mennek, a másikban már rájönnek, hogy szerelmesek lettek?

De kalandos, humoros és vagány szereplők vannak benne. Szerettem, ahogy a mágia belekerül, többen varázsolnak. Új szereplők kerülnek képbe, akiknek szintén megvan a maguk fantasy története. Kifejezetten szerethetők a hercegnők és a hercegeik – vagy éppen grófjuk, ha Pet lovagját nézem. Ismét csak a mesék öröksége: jók, bátrak, harcosak, szépek és okosak. Ahogy a szerelmi szál is: nagyon mese, de mese-fantasy keretben legyen.

Olvasmányos, szórakoztató, YA fantasy meseregénynek kellemes. Önálló történetként is működik, de a sorozat zárásának is nagyon korrekt.

(Azért azt megjegyzem, a kötésminták nagyon nem kellettek volna a végére. Azt értem, miért maradt meg a kötés, mint a hercegnők tevékenysége, de minek kellett beletenni olyan mintákat, amiknek most nincs igazán szerepe a cselekményben?)