Harcos, összeesküvéses, mágikus, veszteséges.
Évek teltek el, mióta Ezabeth feláldozta magát, a mágusok terve működött és egy Mély Királyt megsemmisítettek. Galharrow számára azonban nem jött el a nyugalom: most ő felel a város biztonságáért, és őrzi a Nall-gépezet titkát. A nyugalmat több eset zavarja meg egyszerre: beszámolnak a Kárhozatban történt furcsa eseményekről. Szarkaláb széfjéből elrabolnak egy értékes ereklyét. A Fénylány köré erős szekta épül, a szándékaik kiszámíthatatlanok. Galharrow kénytelen nyomozni, harcolni, miközben ő és barátai is sorra hozzák az áldozatokat. De vannak küzdelmek, melyek túlmutatnak az egyes embereken. Nem születhetnek új istenek, bármit is akar Saravor, a Varró.
Az első kötet elég mély benyomásokat tett, és annyira zárt a története, hogy nem is olyan egyszerű a folytatás. Szerencsére a történet univerzuma nagy, és McDonald nem siet sehova. Hagy időt a karaktereinek, az eseményeknek, amelyeket el akar mesélni.
Sikerül úgy folytatnia a korábbiakat, hogy ne kelljen megerőszakolni a korábban történtek zártságát. Évek teltek el az első kötet eseményei óta, és a világ megváltozott. Nem annyira, hogy újra kelljen alapoznia a szerzőnek a világot, de eléggé, hogy új kalandokba küldhesse a története hőseit.
Változtak a karakterek. Galharrow mindig is tragikus hős volt a kemény harcos maszkja alatt, ezt most sokkal erőteljesebben látjuk, mint korábban. Ezabeth miatt tele van fájdalommal és reménnyel – már eleve az állapot, ahogy egyszerre mondott már le a reményről, és mégis reménykedik a szíve mélyén, megkapó. Látni az embert a gyilkos mögött, akivel együtt lehet érezni. Most a nő miatt tragikus figura, a múlttal egészen megbékélt. Azért arra kíváncsi lennék, kinek az életéért kötött alkut Szarkalábbal…
A korábban rendíthetetlen és kemény harcosnő, Nenn a családalapításon és a szerelmen töri a fejét. Az Éjszárny tagjai is emberibbek, több érzéssel vannak tele, amióta itt tartják fenn a rendet és nem a Kárhozatot járják. Jó ez, mert a mellékszereplőket is sokkal közelebb lehet érezni magunkhoz. És ha valakivel történik valami rossz, ha nagy áldozatot kénytelen hozni, sokkal jobban lehet sajnálni.
A cselekmény több szálon indul el, és McDonald könnyeden lavírozik közöttük. Észre se lehet venni, de már össze is kötötte őket, és a sok kis eseményből egy nagy epikus hálót szőtt, amiben minden kapcsolódik mindennel. Sikerül elérnie, hogy izgalmas és kalandos eseményeket mesél el, zárja a jelen kötet eseményeit, miközben átvezet egy új kalandba is, ami szerintem a sorozat 3. részében fog kiteljesedni.
Azt még nem tudom, az mennyire tetszik, hogy változott a regény stílusa. Annak örülök, hogy kevesebb a bántóan káromkodó, mocskos része. Érezni a szövegen is, hogy szelídebbek a karakterek, mint korábban. Ugyanakkor a fennkölt részek, a mély megállapítások, a lírai mag is kisebb. Egyszerre kaptam is valamit, meg vesztettem is a szövegtől.
Külsőségeiben még mindig nagyon lehet dicsérni a kötetet – mondjuk, az Agave borítói rendszeresen ütősek. Ez is. Nem is annyira a kép, de ez a papír anyag… stílusos.
Tetszett ez a rész, talán jobban az első kötetnél is. Várom a következő kötetet is!
McDonald: Hollóvér – Mint fantasy:85% kalandos, gondosan felépített világ, összetett karakterek. Lassan epikus.
Szubjektíven: 75% egyszerre több és kevesebb a nyelvezete, de a történet összeszedett. Bejött.