Szerelmes, kosztümös, szokásokkal szembeszállós.

Maria egy aranyozó mester lánya Velencében. A családjával egyre jobban érzékelik, hogy a szakmájuknak lassan leáldozik. Új festészeti stílus tetszik az embereknek, már egyre kevesebben keresik a hagyományos, aranyozott képeket. A szokásokkal ellentétben a megözvegyült férfi a lányát is kitanítja a mesterségre, és próbál jövőt is adni neki. Így egy festő mellé helyezi gyakornoknak, hogy a színek technikáját is tanulja meg. Valójában mást is akar: a műhelybe fogadott mór, Cristiano veszélyesen közel került a lányhoz, és a férfi más férjet képzelt el a lányának. Ám a terveinek két dolog vet véget: a kitörő pestis, amely a szigetre zárja őket és Maria titka, amit a szíve alatt hordoz.

Két oldalról lehet közelíteni a regényhez: olvashatjuk a történelmi részekre koncentrálva. Elég sok minden van benne arról, hogyan aranyoztak, a művészet fejlődéséről. Belülről kifejezetten izgalmas, ahogy változik a technika, és ezt a benne élők hogyan élik meg. Ahogy valami születő, szép dolog lerombol valamit, ami korábban szeretett és vezető ágazat volt. Nem szoktunk belegondolni, hogy egy-egy váltás a művészettörténetben milyen következményekkel jár annak, aki még a korábbiból élt meg.

Tetszett, ahogy az emberi leleményesség működik ebben a helyzetben. Maria apja is felismeri, hogy most egy nagy határon állnak, és ha életben akarnak maradni, akkor nekik is változni kell. Maria ezért is tanul, ezért lesz képes arra, hogy jövőt találjon a szakmájának akkor is, ha a világ megváltozik körötte.

A pestis és a város élete már kevésbé idézte fel bennem a kort, ahhoz túl sok modern vonás van a történetben, erősen kapcsolódva a szerelmi szálhoz. Hiszen a másik olvasat a női szempont, ahogy Maria boldogul ebben a világban és küzd a szerelméért.

Eleve különleges helyzetben indul: nő létére szakmát tanulhatott a 16. század hajnalán. Máshogy is gondolkodik, mint a többség. Olyan emberbe szeret bele, akitől az egész társadalmuk szabályrendszere elválasztja. Az előítéletek miatt fehér lány nem lehetne fekete férfival. Ő meg meri tenni, házasságon kívül ráadásul, és ennek következményei lesznek. Azért látszik, hogy romantikus a regény, mert nem csapnak le rá olyan szigorral, ami szerintem valójában történhetett volna.

A történet stílusa abszolút a női romantikus regényeké. Érzelmekre koncentrál, tele van belső monológokkal és női szemszöggel, érzésekkel. A cselekmény nagyját az teszi ki, hogy Maria kombinál és igyekszik lavírozni a mindennapokban, miközben mindent átgondol és viaskodik az érzelmeivel. De szerencsére nem az a hősnő, aki csak kesereg. Ő inkább cselekvő hősnő, ha gyakran nincs is nagy mozgástere.

A karakterek közül Maria emelkedik ki, akit alaposan megismertet velünk a szerző. Nem hibátlan személy, de veszélyesen közel áll hozzá. Ő egy modern nő egy nem modern korban, ebből adódik minden konfliktusa. De elég erős hozzá, hogy megvívja a harcokat és még győztes is lehessen. A többiek hozzá képest vázlatos alakok, még Cristiano is.

Mégse tudom azt mondani, hogy tetszett nekem a könyv. Kevésbé romantikus konfliktusok, több történelem tetszett volna, és Maria se nőtt a szívemhez. De zsánerében korrekt.

Morelli: Az aranyozó lánya - Mint történelmi romantikus: 70% a hősnő karakteres, a díszlet pazar, de a cselekmény kevés.

Szubjektíven: 40% nem szerettem meg a szereplőket, és több cselekményt szerettem volna.