Csavaros, történelmi, emberi jellegzetes viselkedéses.

Ugyanannak a francia városnak prominens tagjai várnak a nácik fogságában. Férfiak, akik kártyázással ütik el az időt. Másnap kivégzik őket, csak egy maradhat életben. A gyóntató pap fog választani, ki legyen az. De előbb el kell mondaniuk a legszörnyűbb titkuk. (Gyónás) A fiatalember elvesztette az állását, a barátnője terhes. Mit csináljon? Felfigyel az állatkert előtt egy üres telekre, és támad egy nagy ötlete. Vajon feltűnik bárkinek, ha elkezd parkolójegyeket árulni? (A parkolóőr) A fiatal nyomozót egy idilli városkába küldik nyomozni. Valaki végzett a polgármesternek, aki közutálatnak örvendett a helyiek körében. Mindenki gyanúsított, és az emberek lelkesen elő is állnak mindenféle vallomással. De ki az igazi tettes? (Ki ölte meg a polgármestert?)

Jeffrey Archer a General Press egyik állandó szerzője, regényeit és novelláit olvashatjuk szépen sorban. Vannak köztük, amelyeket nagyon szerettem, mások nem tudtak lekötni. Szerencsére most egy olyan kötet következett, amelyet nagyon szerettem.

15 novella található a kötetben, ezek között akad egészen hosszú, de alig pár szavas is. Azonban a minőség és bizonyos sajátosságok mindegyikben megvannak.

Ami a legfeltűnőbb volt, a hasonló szerkesztés. A csalimese olyan rövid mese, amelynek a végén egy meglepő fordulat, csattanó található. Ezekkel éreztem rokonnak a kötet darabjait, főleg a két legrövidebbet. Felépít egy érdekes történetet, és olyan csattanót tesz a végére, hogy az ember álla leesik.

Abban van különbség, melyik milyen hatást vált ki az olvasóban. Mert vannak benne viccesek és kimondottan könnyedek is. Melyek szórakoztatnak, jól esnek, esetenként villantanak kifejezetten találó fekete humort. Az egyik kedvencem a fentebb már emlegetett polgármesteres, amelyben mindenki bevallotta a gyilkosságot, volt, aki egészen eszméletlen módszert talált ki a történetének és indokának. Mások azonban megütnek, de jó értelemben. Nem csak szórakoztatóak, de valami mélyebb igazság vagy gondolkodnivaló is rejlik bennük.

Archer az emberről mesél, aki képes csodákra, de ugyanolyan nagy mocsokságokra is. Nem fél megmutatni, hogy milyen szörnyű tettek rejtőzhetnek akár egy bizalomébresztő arc mögött is. Lesz, ahol az isteni igazságszolgáltatás majd igazságot szolgáltat. De van, mint az életben, ahol nem éppen olyan a vége, amit a szereplők jelleme és tettei után az olvasó szeretne.

De ez pont így jó. Változatos tud maradni – soha nem lehet tudni, mi lesz a végkifejlett. Meglep a csavar is, és az is, hogy erkölcsileg ez-e a pozitív vég.

Archer stílusa is ismerős lehet azoknak, akik nem most ismerkednek meg a szerző műveivel. Erősen realisztikus, fontosak neki a részletek, de mellette nagyon jó mesélő is. Mivel ezek novellák, sűrítenie kell annyira a cselekményt, hogy a leíró részek mellett is mozgalmasak maradnak. (A regényeiben ez nem mindig jön össze.)

Vannak benne nagy karakterek is, de szerintem a történetek lesznek azok, amelyet magunkkal viszünk. Mert ezek jó sztorik, és jól is vannak elbeszélve. Vannak benne igaz történet alapján írottak is, jó móka lehet tippelni, aztán a végén megnézni, hányat sikerült beazonosítani.

Szórakoztatott, mozgatta az agyam, szerettem ezeket a novellákat!

Archer: Árulkodó nyomok - Mint kortárs: 90% olvasmányos, szórakoztató, de mind csali mesét idézve agyas poénra épül.

Szubjektíven: 100% rákattantam. Sok ad emberségből leckét, tetszettek fordulatai, szereplői.