Háborús, felemelkedős, történelmi.

Velence – volt egy időszak, amikor egyedülálló módon a kezében tartotta a világkereskedelmet. Rajta keresztül ment át minden: európai, vagy Ázsiából érkezett termék, biztosan Velencén keresztül értékesítették. Egyedülálló gazdagság, egy palotákkal teli csodaváros épülhetett a pénznek hála. De hosszú volt az út, amíg mindezt elérték. Kellett hozzá egy keresztes háború, majd a vetélytársak legyőzése is. Ám minden uralkodónak el kell buknia egyszer: Velence szemben találta magát az egyre terjeszkedő Török Birodalommal, és hiába igyekezett bevonni a harcba az olasz államokat, nem járt sikerrel. Egyre többet vesztett, míg végül le kellett mondania a világgazdaság irányító szerepéről, a tenger feletti hatalmáról.

Időnként rábukkanok egy-egy történész munkáira, akik úgy tudnak mesélni az elmúlt korszakokról, hogy bár ismeretterjesztő a kötetük, regényszerűnek és szórakoztatónak találom őket. Szeretem is ezeket, mert úgy tanítanak meg sok mindent, hogy nem érzem azt olvasás közben, hogy most éppen bővítem az ismereteim. Tavaly Ross King, idén Roger Crowley, akit ilyen szempontból felfedeztem magamnak.

Crowley középkori, reneszánsz történelemről ír, ahogy tanulmányoztam a magyarul elérhető munkáinak a listáját, kiemelt témái a tengeri kereskedelem és háborúk. Talán nem is véletlen, hogy az első kötete, ami a kezembe akadt, a Kalmárköztársaság.

Velence ma is csodálatos, és Crowley elmondja, hogy jött létre ez a város. Ma már nehéz elképzelni, hogy egyetlen városból irányították a világkereskedelmet, és hogyan hoztak létre kereskedőtelepeket, hódítottak meg más városokat. Én könnyebben képzelem el azt, amikor egy uralkodó a hódító, és belőle lesz máshol is király. Ha az ember helyére egy várost kell képzelnem, már bajban vagyok. Most azonban e könyv által gyakorlatban láttam, hogy működött ez. A város helyére már állami szerveket tudok tenni, és meg tudom személyesíteni azt az apparátust, amit röviden Velencének nevezünk.

De nem csak ilyesmiket tanulhatunk meg könnyeden e kötetből. A történelem mentén halad, Velencére szűkítve a látómezőt. Végigveszi a folyamatot, hogyan és milyen háborúkkal, egyezményekkel építette ki a hatalmát. Meghatározóak a dózsék alakjai, akik ugyan nem alapítottak dinasztiákat, de ki jobban, ki kevésbé jól növelte Velence hatalmát. Folyamatában mutatja meg Crowley, honnan származott a gazdagság, amiből azok a lenyűgöző paloták épülhettek és ámulhatunk rajtuk máig.

Talán még izgalmasabb a folyamat, amikor a törökök színre lépnek. Háború, minden eszközzel. A szerző nem csak a csatákat követi nyomon, de a politikai játszmákat és egyezményeket is. Bemutatja mindkét hatalom jellegét, karaktert ad birodalmaknak.

Rengeteg ténnyel dolgozik, és a forrásanyagokat is beemeli a szövegbe. Ám mindezt úgy tudja megtenni, hogy nem lesz tőle tankönyvszerű. Szórakoztató, regényes végig, mintha egy családregényt olvasnánk, csak éppen nem egy család, hanem egy város sorsa a téma.

A kiegészítéssel együtt magyar szemszögből is kifejezetten érdekes: Zára és jelentősége, a Magyar Királyság ott van Dalmácia miatt a látómező szélén.

Nekem tetszett, keresni fogom a szerző más munkáit is.

Crowley: Kalmárköztársaság – Mint ismeretterjesztő: 90% regényszerűen megírt, széles ismeretanyagból merít, gondos mű.

Szubjektíven: 75% remekül megragadja a történelmi összefüggéseket, szórakoztatva tanít.