Romantikus, ármányos, szenvedélyekkel háborúzó, középkori.

A középkori Párizs színes forgataga magába szippantja, aki itt éli az életét. A Notre-Dame körül vásárokat tartanak, a szemben levő igazságszolgáltatási intézmény miatt nem csak a kereskedelem, de a városvezetés is ide összpontosul. A tér jellegzetes alakjai közé tartoznak a papok, az utcán szórakoztatásból megélő cigányok, a rendfenntartásért felelős katonák. Három férfi élete is itt bonyolódik. A torzszülött Quasimodo harangozóként a templomban nevelkedett és éli az életét elvadultan. Frollo, a magas rangú pap fennkölt eszméknek szentelve magát nevelgette őt is, és megárvult öccsét, akiből nagy csirkefogó lett. Phoebus kapitány szép férfi, aki a jegyese mellett más lányoknak is szívesen csavarja el a fejét. Az életük egy nő miatt fordul fel: Esmeralda, a szép cigánylány az egyiket kárhozatba löki, a másikat felemeli, a harmadik pedig a lány végzete lesz.

Melyik a legismertebb Victor Hugo-regény? Két tippem lenne, mi szerepelne a top3-ban. A nyomorultak és a Notre-Dame-i toronyőr. (Ami eredetiben A párizsi Notre-Dame címet kapta, de a Disney úgy átírta ezt a köztudatban, hogy sose lesz újra az eredeti címén közismert.) A poén az, hogy Jean Valjean története a filmeknek és sorozatoknak hála egész hűen van az emberek fejében, Quasimodo és Esmeralda viszont más karaktereket, más is a történetük, mint amit a Disney miatt sokan elmesélnének.

Hugo regénye a romantika korszakának stílusjegyeit viseli magán. A történet egy letűnt korszakban játszódik. Hugo ezt a világot is bemutatja. Különben is jellemző volt rá, hogy a regényeiben tett kitérőket. Egy-egy ponton megállította a cselekményt, és esszészerűen értekezett egy-egy témáról. Ez e regényében is megfigyelhető. De e kitérőkön túl egy olyan történetet alkotott, melyben nagy fordulatok vannak, sodróak és monumentálisak az események, nagy szenvedélyek uralkodnak. Szélsőséges, izgalmas, és ha a cselekményre lehet ilyet mondani, buja is.

A szenvedély meghatározó szó a regény kapcsán. Van, akit felemel, másokat nyomorba dönt, de nem lehet ellenállni neki. Esmeralda egyszerre naiva és csábító, titokkal a múltjában. A jellemében keverednek a nemes, erkölcsileg tiszta vonások az ösztönlénnyel. Segít a rászorulón, kedves és ártatlan, miközben kész mindenét a szerelmért áldozni, vagy akár mélyre zuhanni a szeretett férfi kedvéért, még akkor is, ha az nem érdemli az áldozatot. Frollo bukása a szenvedély – egész életében megtagadta, most őrületként hatalmasodik el rajta. Ő a történet egyik tragikus hőse, mert nem volt rossz ember. Nem úgy Phoebus, akiből a mese lovagot faragott. Itt egy élhetetlen szépfiú, akinek a jelleme ellentétes csinos vonásaival.

Quasimodo, ő pedig olyan, mint Shakespeare egy hőse, Ariel. A társadalmon kívül létezik, nem ismeri az emberi erkölcsöt. Így a tettei mélyebbről fakadnak, ő az igazi ösztönlény a történetben. Így képes ölni vagy éppen angyalian jónak lenni. Nem egyszerű jónak, vagy rossznak minősíteni bárkit, annál sokkal árnyaltabbak.

Most kikerülhetetlen maga a Notre-Dame kérdésköre is. Egy kőbe oltott história, amiért fáj az ember szíve. Hugo miatt újították fel a XIX. században. Most megint meg kell menteni.

A történet örök, már csak azért kell szorítani, hogy többen megismerjék eredeti formájában.

Hugo: A párizsi Notre-Dame - Mint történelmi romantikus: 90% sodró cselekmény, fordulatok, szenvedélyes hősök.

Szubjektíven: 80% nem olyan édes, mint a Disney. Fájóbb, de regényesebb. A stílusa is jó.