Fülszöveg: 
Sisi – majdani osztrák császárné és magyar királyné – még félig gyereklány, amikor Ferenc József császárral szerelemre lobbannak egymás iránt. Bár eredetileg Sisi nővérét szánták a sugárzó, titokzatos és mély érzésű fiatalember hitvesének, a vakmerő, életigenlő és elragadó szépségű kamasz lány szembeszáll a család akaratával.
Kapcsolata az ifjú császárral túláradó boldogsággal tölti el a lányt. De vajon lesz-e elég ereje, hogy megküzdjön az ígéretes szerelem árnyoldalaival? Nem is sejti még, milyen élet vár rá a meghasonlott uralkodó mellett, akinek haragos természete és szenvedélye őt magát is végérvényesen megváltoztatja.
Szerintem:
Nem néztem meg, hogy sorozat alapján készült könyv vagy fordítva, a sorozat készült a regényből. Mindegy is melyik, az biztos, hogy
nekem nem csak illúzióromboló, de dühítő is volt. A sorozattól is úgy elvette a kedvem, hogy elkezdeni sem akarom.
Rögtön, ami megütött, hogy teljesen újraértelmezte a szerzőpáros Sisit. Már a nyitójelenetben egy szexuálisan annyira nyitott lányt mutat, hogy a korszakba se illik, de a császárné jelleméhez sem. És ezt a vonalat végig meghagyja – pontosan tudjuk, hogy teljesen zölden ment a hercegnő a házasságba, és hidegen is hagyta életében a nászi ágy, mert öröme aztán nem volt benne. Itt meg a végére Sisi mondhatni könyörög a férjének, hogy végre vigye ágyba.
Folyamatosan az volt az érzetem, hogy ez a történet minden átértelmez. Történelmi anekdota az átok, amitől itt Ferenc József komolyan tartott. Itt olyan melodrámát kanyarítottak belőle, hogy az már fájdalmas. Arról nem is beszélve, hogy ilyen szempontból még csak nem is viselkedik következetesen a férfi főszereplő. Ha azért nem mer lefeküdni a nejével, mert szereti, és az átok szerint a végső tettel őt is szerencsétlenné tenné, egyáltalán minek vette el? Olyan egyszerű lett volna mást választani, és minden szép kerek lenne. Egyszerűen nem logikus, hogy mit küzd a szerelemért és a neki kellő menyasszonyért, aztán meg hozzá se akar érni, mert átkozottá teszi vele. Pont Ferenc József, aki végtelenül racionális, szabálykövető ember volt, a császári voltát is úgy kezelte, mint egy hivatalnok munkát… Bosszant ez is.
De tulajdonképpen szinte fejezetenként találtam egy olyan ferdítést vagy meredek ötletet, amitől legszívesebben ledobtam volna az e-könyvem. Pl. Sisi a bordélyból vesz maga mellé szobalányt. Egy volt szajhát, akivel a vőlegénye is lefeküdt. De az is, ahogy követi a férfiakat a bordélyba. Éjjel. Titokban. Zsófia főhercegnő adott neki kölcsön ruhát itt – míg az életben a nő esélyt sem akart adni annak, hogy az éretlen és felkészületlen unokahúg legyen a menye. Közismert, mennyire nem jöttek ki.
Nem tudom, ha teljesen új lenne a történet, mennyire viseltek volna meg az ilyesmik, de így nagyon. Sisi története közismert, rengeteg könyvet írtak róla, látogatjuk élete helyszíneit és amit ez a könyv nyújt, az ellent mond mindannak, amit egyébként tudunk. Szappanoperának még csak elmenne. A The Great elejáre írták ki, hogy nyomokban igazságot is tartalmaz a pletykák mellett. Erre is valami ilyesmi kellene.
Próbálom elképzelni, mit szólnék a cselekményhez, ha nem Sisi és nem történelmi fikcióként próbálna működne, csak egy történelmi romantikus lenne. Akkor is lenne benne logikai gikszer, és túlzottan melodráma, de egy fokkal élvezhetőbb lenne. Így viszont taszít a történet.
Nem tetszett az sem, ahogy meg van írva. Nagyon epizodikus. Emiatt mondjuk arra tippelnék, a tévésorozatot írták át regénnyé. Kb. olyan, mintha valaki a sorozat jeleneteit írta volna simán át könyv alakba. Gyakran összecsapottnak hat, kevés a kohézió és olyan esetlen is a szöveg. Nem esett jól olvasni.
Mondjuk, legalább ez-az történik benne, és tényleg próbálnak cselekményt adni neki, nem csak készülni az esküvőre meg bálba menni. Csak igen, már kifejtettem feljebb a véleményem a cselekménybe betett ötleteikről.
Konfliktus még nem igazán van a történetben. Itt mindenki elfogadja a kialakuló helyzetet, még csak családi botrány sem lesz a császár választásából. Ahogy belegondolok, az a kötet legnagyobb dilemmája, hogy Sisi nem érti, a férje miért nem nyúl hozzá. Addig meg kedélyesen haladunk az esküvő felé, és mindenki szép, meg boldog és reménykedik. Nené mondjuk megfogalmazza, hogy másként jobb lett volna, ő jobb császárné lenne, de ez is elveszti minden élét a környezetben-
A szereplőknek nem sok esélyt adtam, ez mondjuk igaz. Annyira felhúzott, amilyennek lefestik őket, hogy már attól ellenszenvesek lettek. Különben is, sokan nagyon üresek. Nem igazán van jellemük, inkább csak rangjuk meg rokoni kapcsolataik.
Történelmi regényként meg siralmas. Nem csak a magánéleti szálak miatt, de ahogy pl. a magyar szabadságharc ügyét kezeli. Itt kb. úgy érződött, mintha Ferenc József Aradról ment volna Bad Ischlbe.
Még, ha itt nagyon rühelltem is, az újító ötleteket szeretem. Dinamikus is a történet. De ennél több jót nem találok benne. Valószínűleg jobban felhúzott, ennyire azért talán nem rossz regény, de nekem nagyon rossz szájízem lett tőle.
