Közösséges, otthont építős, fejlődős.

Egy ősi közösség vándorol, keresik maguknak az új otthont. Mennek a hideg elől, követik a vadakat. Vezetésük a harcosok feje és a törzs varázslója látja el. A fiatalok között Ge-Og az egyik legígéretesebb. Ügyes vadász, és élen jár az új ötletek kitalálásában, melyek megkönnyítik az életüket. Ő lesz az, aki megkímél egy farkaskölyköt, és kineveli házi állatnak. Ő találja ki az íjat, ami a vadászatot könnyíti meg. De amikor lejönnek a hegyekből, az úszás és a tutajban rejlő lehetőségeket is ő aknázza ki először. Ge-Og nem hatalmat akar, hanem jólétet biztosítani mindenkinek. Empatikus, kíváncsi szellemének köszönhetően belekóstol a kereskedelembe is, és elsőként bánik társként a feleségnek elrabolt lánnyal, aki meg is szereti a férfit és együtt küzd vele egy jobb életért.

Most jöttem rá, hogy nem tudom normálisan összefoglalni, miről szól ez a regény. Ha lineárisan nézem a cselekményt, annyit tudnék elmondani, hogy egy ősember közösség vándorol, majd letelepszik. Közben pár új technikát megtanulnak, és fejlődni kezdenek. A kiemelt szereplő Ge-Og, aki élen jár ezekben a fejlődő lépésekben.

Az események követik egymást szép sorban, de valahogy nincs olyan linearitás, mint más regények esetében. Mintha sok-sok filler epizódból állna össze a cselekmény. Ezek akár fel is cserélhetőek lennének: olyan mindegy, hogy csónakot kezdtek előbb használni, vagy a farkasokat kutyának nevelni. Szórakoztató, kalandos így is a történet, amelyet nem annyira a történetek logikai íve, inkább a szereplők tartanak össze.

Kevés kiemelt szereplő van, de a történet rövidsége miatt nem is lehetne többeket alaposan bemutatni. Talán ketten vannak, akiket jobban megismerhetünk. Ge-Og, aki megtestesíti mindazt, ami az emberi fajban jó, és a túlélésre méltó. Benne van a faj empátiája, kíváncsi szelleme és folyamatos tanulás, megújulás utáni igény. A hozzá hasonlók, akik folyamatosan új helyeket fedeznek fel, újabb eszközöket találnak ki. Emberileg is ő a történet hőse. Ugyan mesének érezni, hogy a teljes társadalmi szokással ellentétben ő még a házasságot is megreformálja, de nem is az a lényeg, hogy ilyen szempontból hitelesen legyen a könyv. A sok-sok fejlődést akarja megmutatni a szerző, és összesűríti őket egy ember életére.

Az Öreg Ember, a törzs varázslója sokkal izgalmasabb karakter. Ő nem nagybetűs Hős, mint Ge-Og. Benne megvan a kapzsiság, a hatalom megtartására és használatára való kényszer is. De ettől nem lesz rossz ember, mert alapvetően a törzs érdekeit szolgálja, csak közben ő maga is kényelmesen akar élni. Az ő jelleme mutatja, hogy Szentiványi a fekete-fehérnél összetettebb karaktereket is ki tud találni, és mozgat.

A regény stílusában is észrevenni, hogy fejlődnek a karakterek. Az elején kifejezetten irritálónak találtam a törzsbeliek minimális nyelvi kommunikációját, noha pontosan tudom, hogy nem várható az ősemberektől, hogy összetett mondatokban beszéljenek és bonyolultabb tartalmat is kifejezzenek. A leírások érzékletesebbek, szórakoztatóbbak. Aztán, a cselekmény haladásával a szereplők beszéde is észrevehető fejlődésnek indul.

Ifjúsági zsánerbe is simán beleilleszthető, korosztálytól függetlenül kalandregényes kikapcsolódás, ami segít elképzelni egy régi-régi világot és a benne élő embereket.

Szentiványi: A kőbaltás ember - Mint történelmi: 80% gyorsítottan mondja el a fejlődést, de cserébe kalandos és szórakoztat.

Szubjektíven: 85% meg kellett szoknom a korlátozott kommunikációt, de a történet tetszett.