Varázsvilágos, gyerekes, versenyes.

Morrigan Crow pontosan tudja, hogy meg vannak számlálva a napjai. Hiába született egy gazdag és fontos ember lányának, elátkozott gyermek is. Legkésőbb a 12. születésnapján meg fog halni, addig is balszerencsét hoz mindenkire a környezetében. A fiatalok mentor kiválasztására apja el sem akarja vinni: mi értelme lenne? Meglepő módon Morrigan több ajánlatot is kap, egyet sikerül is elfogadnia. Jupiter különös figura, és a lányt a rá vadászó árnyak elől egy másik világba rejti el. Nevermoor diákja lehet, ha sikerül kiállnia a próbákat. A lánynak fogalma sincs, mi a különleges képessége, de nincs választása. Így vetélkedik a többiekkel tudáspróbán, jelvényvadászaton, és otthon kezdi érezni magát. Rá kell döbbennie, hogy a régi otthonában nincs helye, itt viszont lehet még belőle is valaki.

Újabb gyerekkönyv-sorozat igyekszik nagyon sikeressé válni. Morrigan Crow kalandjai elindultak, és a szerző egy sokkötetes sorozatot akar készíteni a kislány és vele a varázsvilág kalandjairól. Még nem döntöttem el, mennyire akarom mindet végigolvasni. Van benne lehetőség, de látok olyan vonásokat is, amelyek nem nyerték el a tetszésem.

Ez nagyon gyerekkönyv. Az igazán jó gyerekkönyvek tudnak a felnőtteknek is szórakozást nyújtani, ebben ilyen téren még van mit fejlődni. Kiskamaszként biztos elég, hogy az események zajlanak, Morrigan játékosan és sorban leküzdi az akadályokat, akad pár gyerekes poén is. De azért idősebben szeretnék valami többet!

Nem kell mély tartalomra gondolni, vagy nagyon komplex, összetett cselekményre. Bőven beérném azzal, ha lenne súlya az eseményeknek, ha a regény könnyedsége mellett egy kis dráma is elférne benne. Mert elvileg van ilyen vonala is: nagyon durva, ahogy Morrigan az elején minden rossz okozójának van elkönyvelve, noha nem csinált semmi rosszat. Egyszerűen csak rossz napon született. De érezni ennek a fájdalmát vagy súlyát? Nem.

Tulajdonképpen mindent maga mögött kell hagynia, 11 évesen. Otthon még a temetését is megrendezik, mintha meghalt volna. Hónapokkal később visszanézhet, és látja, hogy az apja, a felesége és a féltestvérei milyen boldogok nélküle. Érezni ennek a tragikumát? Nagyon minimálisan, és hamar túl is lendül rajta mind Morrigan, mind a cselekmény. Ez meg így nekem nem tetszett.

Nem éreztem semminek a tétjét, nagyon súlytalan a cselekmény. Könnyed, humoros, folyamatosan. Hogy lehetne letehetetlen egy sztori, ha nincs benne feszültség? Nem kell félni semmikor, annyi érezni a hangnemből, hogy mindig minden rendben lesz.

A karakterek is egy meséből érkeztek, ami gyerekkönyv esetében nem baj. Vannak közöttük is ígéretesek, akiket jó lesz viszontlátni a következő részben is. Gondolom, nem meglepő, hogy nem Morrigan lett a kedvenc szereplőm. Egyelőre még a képességét se lehet teljesen érteni, és nagyon lehangoló, amíg ráébred arra, hogy nincs elátkozva. Olyan kisebbségi komplexust kell leküzdenie, hogy az inkább tragédiába, mint egy gyerekkönyvbe.

A kötet humora is gyerekekre van méretezve. Akad benne nyelvi humor, de szituációs is. Van kezdeményezés arra, hogy saját nyelvi kifejezései legyenek, de nem HP szinten, egyelőre.

Egy esélyt még biztosan kap tőlem, aztán majd meglátjuk, merre halad a cselekmény.

Townsend: Morrigan Crow négy próbája – Mint gyerekkönyv: 70% vannak jó ötletei, kalandos és humoros, szerethető szereplőkkel.

Szubjektíven: 60% még nagyon bevezető kötet, nem érezni az események súlyát. Gyerekes.