Fülszöveg: 

A ​Kecskés-szigeten mostanában igazán szokatlan és rejtélyes dolgok történnek. A nádi billegetők eltűnése, furcsa nyomok az iszapban, egy holttest a sziget közelében…
Hogy nem hallottál még a Kecskés-szigetről? Sem Bona Petiről és fantasztikus álomfejtő képességéről? Akkor épp ideje, hogy megismerd Petit, a Veréb ikreket és Mirit! Pest kis szigeteinek a felderítése közben ugyanis egy izgalmas és rejtélyes bűntény kellős közepébe csöppennek.
Fiala Borcsa kalandregényének szereplői briliáns csapatmunkával derítik fel a szövevényes esetet. A kalandos nyomozás közben pedig az is bebizonyosodik, hogy nincs olyan étel, amit ne dobna fel egy kis ketchup.

Szerintem: 

Kicsit krimi, kicsit kalandos, nagyon szerethető. Alapvetően

talán gyerekeknek íródott, de úgy van megírva, hogy korosztálytól függetlenül kellemes nyomozós kikapcsolódás legyen.

A főszereplő a kiskamasz Peti, akinek most sok minden össze fog jönn pár napban. Szerez új barátokat, akikkel meg kell oldania a Kecskés-sziget rejtélyét. Lesz itt zsarolás, csempészés, mérgezés és mellette sok humor is.
A cselekmény végig pereg is, legfeljebb pár álomjelenet lassítja az eseményeket. Különben nyomoznak, játszanak, kalandoznak a gyerekek, és akaratlanul is belekeverednek a szülők életébe. Pl. kiderítik, hogy az ellenszenves néni zsarolja Miri anyukáját. Vagy, a lusta pincér nem is dolgozni akar Peti apjának hajóéttermében.

Játékosság, talán ez lehet az egyik kulcsszava a kötetnek. Felnőtt fejjel ugyanis a rejtélyek nem túl nehezek – ha csak elolvassuk egymás után, hogy Pesten egy új drog miatt sok kamasz került kórházba, és a Kecskés-szigeten költözni kénytelenek a nyugalmat kereső állatok, valaki esténként titokban felzavarja őket, már össze lehet rakni, mi történik a szigeten. Ahogy a pincér viselkedéséből is egyértelmű, hogy ő igazából csempész és bűnöző. Ahogy pedig az ilyen történetekben lenni szokott, a gyerekek előbb a végére járnak, mint a felnőttek, akiknek azért annyi szerep jut, hogy segítsenek elkapni a rosszakat és rendezzék a maguk életét is.
Talán kicsit kényelmes is, hogy éppen azok vannak a közelükben, akik a bűnügyben is benne vannak, így tulajdonképpen házhoz jönnek a gyanúsítottak, de annyira helyesen és kedélyesen van megírva, ahogy gyanúsak lesznek és a gyerekek kifigyelik őket, rájönnek az összefüggésekre, hogy szórakoztató volt így is.

Talán csak egy része volt a krimi vonalnak, ami azért jobban mese, mint amit akár egy főleg gyerekeknek szánt könyvben is el tudok fogadni. Amivel Zénit zsarolta Drágica. Reálisan pont, hogy Zéni lett volna olyan helyzetben, hogy zsarolhatott volna. Plusz, ha névtelenül beküldi a rendőrségre, le is buktathatta volna a korrupt politikust. Nem reális, hogy kirúgták, ha cikk nem is készülhetett volna. Persze, ezzel a vonallal köt minden szereplőt össze és az ügyhöz, de itt szakad el legjobban a hihetőtől. A halakban csempészett drog teljesen jól működött, de ez a zsarolás nagyon légből kapott mellette.

Szerencsére, van benne sok más, ami viszont jó benne. Ötletes Peti álomlátása – ha külső olvasóként túl egyértelmű is, hogy mit jósolnak meg előre. Peti jobban szenved a jelentésének megfejtésével, de ok. A kötetnek ad egy pluszt színt az így belevitt misztikum.

Érzékenyít azzal, ahogy Miri fogyatékkal élő, és mégis teljes értékű tagja lehet a csapatnak. Példákon keresztül van megmutatva, hogy kis alkalmazkodással az úgymond normálisak felől ő is teljesen olyan lehet, mint a többiek. Ugyanakkor benne van, hogy erre mennyire kevesen képesek.

Sok a nyelvi humor benne és a történeten végigvitt metafora. Elég csak az oroszlánra és a csillagra gondolni, vagy a gyerekek beceneveire. Még azon a határon belül, hogy vicces legyen, és ne erőltetett. Azon el is kerekedett a szemem, hogy Peti miért ezt a keresztnevet kapta a szüleitől. Még inkább aranyos, mint idegesítő.
Ide tenném, hogy Fiala Borcsa még egy kis nyelvi nevelést is becsempészett. Bőven van összekeveredett szólás-mondás benne, amihez a végén van játékos feladat. Interaktív nem lesz tőle a könyv, de egy plusz a gyerekolvasóknak.

A szereplők fekete-fehér jellemek. Egyértelműen vannak a jók és a rosszak, akik bűnözésből tartják fent magukat és élvezik, ha másokat megfélemlíthetnek. A konfliktus is azzal oldódik fel, hogy a rosszak elnyerjék a büntetést.
Ami itt is ad egy kis pluszt, hogy sokan humoros vonásokkal és különcségekkel lesznek egyediek. Peti apja nem hajlandó földre lépni – és valóban. Zéni még a limonádéba is ketchupöt nyom. A Kecskés-sziget gondnoka rengeteg állatot tart – van pl. egy ölebe, Gyilkoska, aki nagy harci ebnek képzeli magát. Csupa olyasmi, amin jókat lehet mosolyogni.

Kedélyes, jópofa a történet is, a szereplő is, és megírva is így van. Felnőtt fejjel is kifejezetten szerettem, szerintem gyerekként is szívesen olvastam volna.

Idézet: 

Az álmok olyanok inkább, mint egy kaleidoszkóp. Hogy a jövő mely szilánkjai állnak össze egy képpé, annak csak a vakszerencse a megmondhatója.