Időutazós, szerelmes, zenélős, középiskolás, rajongós.

Natalie Bat 16 éves kamasz, akinek a Poison of Love a rajongása tárgya. Mindent tud a tagokról, a zenéjükről, és megszállott rajongója az énekesnek, Adriannek. Amikor tudós apja bejelenti, hogy a maffia a nyomukban van, csak úgy menekülhetnek meg, ha az általa feltalált időgéppel a múltba távoznak, Natalie rá is vágja, hova akar menni. Vissza oda, amikor Adrian a világhírnév előtt csak egy 16 éves kamasz volt a középiskolában. A lányt sokként is éri, hogy bálványa túlsúlyos, egyáltalán nem népszerű srác, aki sokkal jobban szeret rajzolni, mint énekelni. Natalie elhatározza, hogy összehozza a bandát, Adrian barátja lesz. Csak azzal nem számolt, hogy Adrian beleszeret. Hogy ezzel átírja a történelmet, és más élményekkel Adrian nem írja meg a dalaikat, amivel befutna. Szerencsére valaki más is tud időutazni, és segít rendbe tenni a dolgokat, hogy legalább egyvalakinek legyen happy end a története vége.

Legszívesebben két részre szedném szét a történetet. Egyrészt, van benne egy nagyon tipikus, és nem is kicsit nyálas tini románc. Másodrészt, sokkal kisebb mértékben egy sci-fi is van a háttérben. Nekem a kisebb rész tetszett jobban, de akkor nézzük részletesebben, miért is!

Az elbeszélő Natalie, mindkét esetben. A 16 éves énje naiv, rajongó. Aki rá volt kattanva már ennyire színészre/zenészre, kinek mi jön be, szerintem át tudja érezni, amin keresztülmegy. Már attól elájulna, hogy rajongásának tárgyai közelében lehet. Éli az álmát, felelőtlenül, nagyon kamaszosan. Semmi következménnyel nem számol, csak élvezi, amit átélhet. Ezért fordulhat elő olyan helyzet is, hogy megmutatja Adriannek a saját későbbi albumát, ha nem is árulja el neki, hogy ő írta és énekelte ezt évekkel később. Mániásan szerelmes, amivel nekem abszolút az agyamra ment.

Hiszen Natalie a 30 éves Adrian rajongója! A 16 éves teljesen más karakter, külsejében és természetében is. Hogy elhiggyem a sztorit, szeressem, velem el kellett volna hitetni, hogy Natalie ezt a fiút szereti meg igazán. Hogy már nem rajongó lesz, hanem szerelmes. De nem jött össze, mert még a legszebb pillanataik közepette/utána is, Natalie a jövőbeli énnel mér össze és álmodozik róla. A regény leírása szerint ez a nagy, igaz szerelem a lány számára, de nem éreztem azt, hogy tényleg az lenne. Csak rajongás.

Ott kezdett ez a szál érdekesebb lenni, amikor Natalie rádöbbent, mit okozott. Akkor változik a viselkedése is, és keveredik ezért rémes-vicces helyzetekbe. Akkor sem lesz egy komédia, de Natalie legalább nem lesz olyan felelőtlen.

A háttérben ott van egy másik Natalie is, aki pár évvel idősebben, több világgal a háta mögött már tökéletesen tudja használni az apja készülékét. Ő lesz a lány védőangyala, és az átéltek megváltoztatták a stílusát. Sokkal nyersebb, cinikusabb, de a lelke mélyén még ott van a romantikus kamasz is. Ő az, akit bírtam. Akinek bejött a narrációja. Az ő története sokkal érdekesebb, mint a kis rajongó 16 évesé. De ebből csak töredékeket kapunk. Egy olyan történetben, amelyben az idősebb ÉN a fő narrátor, jobban éreztem volna magam.

Tanulságot nem akarok kihozni belőle, ez egy szórakoztató regény, ami egy rajongói álomra épül. Kamaszoknak készült, érezni is belőle. Ez az elvakult rajongás tőlem már távol áll.

Egyszer el lehetett olvasni, de többet nem kérek belőle, köszönöm!

Gallay-Nagy: Poison of Love - Mint ifjúsági: 60% a tini rész nagyon lányregényes és rajongó, a sci-fi fanyarabb, érdekesebb.

Szubjektíven: 40% ami tetszett volna, az volt kevés benne. A rajongó, tini Natalie idegesített.