Családtörténetes, rejtett világos, hétköznapi.

Holly kamasz, aki nagyon komolyan összeveszett az anyjával. Otthon azt várnák, hogy legyen jó kislány, szerezzen jó jegyeket és ne fiúkon járjon az agya. De Holly szerelmes, és a fiúval akar lenni. Kész hozzá is költözni: ahol nagy csalódás éri. A barátját ágyban találja a legjobb barátnőjével. Kínjában egy gyümölcsösbe szegődik el szüretelni. Később egy nyaraló találkozik és kezd viszonyt a már idősebb, külföldön dolgozó Hollyval. Akinek ott van az életében a gyerekkori barát, Ed is, akiből újságíró lett. Évekkel később Holly már Ed felesége, akivel van egy lányuk is. Ed folyton őrlődik a munkája és a családja között: kényszere van, hogy elmesélje a többiek történeteit, ha veszélyes helyekre is kell mennie érte. Holly hamarosan meg is özvegyül egy ilyen eset miatt. Majd rá kell jönnie arra, mi okozta az öccse vesztét, még gyerekkorukban. Az élete második felében egy új valóság kapui tárulnak ki.

Még egy regény, aminek nem lehet normálisan összefoglalni a tartalmát. Sem a cselekmény, sem a szerkezete nem engedi ezt meg. A fenti sorok se valami érthetőek, de igyekszem megvilágítani őket.

Sokat segít, ha először a regény szerkezetét vizsgáljuk meg. Mitchell nem lineárisan, folyamatosan mesél el egy összefüggő történetet. Hanem kiragad részeket az események sorából. Mintha lenne egy eseménysor, maga a szereplők élete, de annak nem láthatnánk minden részét. Közbe, egy-egy jelenetsort, egy nap, vagy pár nap történetét. Így valamiféle balladai homályt is teremt, hiszen az utalásokból és a jelen viszonyokból kell kitalálni, mi történt azokban az években, amelyekről Mitchell nem beszél nekünk. Ez játéknak nem rossz, de pihent elme kell hozzá. Vizsgák után olvastam hazafelé, fáradtan, nekem most inkább volt ez így szenvedés, mint élvezet.

Ha már szenvedés: az nagyon nem tetszett, hogy nem a fontos pillanatok vannak megragadva. Egy-egy életképet kapunk, de mintha mindig az a pont előttünk lennénk, ami számít. Mintha folyamatosan az előjátékát néznénk a nagy eseményeknek. Pl. Ed fejezete. Újabb útra készül, de még részt vesz egy családi összejövetelen. Ahol semmi lényeges nem történik. Ellenben a következő útjával, ahol felrobban a kocsijával és özvegyen hagyja a feleségét. De ezt nem látjuk, csak a későbbiekből találtam ki. Mert a családi összejövetel volt kiemelve.

Különben minden fejezet más szereplőt emel ki, akik valahogyan Holly közelében vannak. Aki majd a keretet adja: ő kezd, és övé a zárás is.

A regény sokáig nem fedi fel, miről is akar szólni. A cím sem tűnik érthetőnek. Egyetlen nő, még csak izgalmasnak sem mondható élete, töredékesen. A végére azonban jön egy csavar, amikor kiderül, miért kellett meghalnia az öccsének. Az átrendezi a regény történetét, és fantasy felé hajlítja.

Érzem, hogy ennek kapcsán rá kellene jönni valami nagy bölcsességre, valami többet akar mondani a szerző, de még emésztem, mi lehetett az. Transzcendenst nem akarok beleemelni, lélek halhatatlansága, meg hasonlók, de lehet, hogy kellene. Fejlődés – mindenki fejlődhet. Az is, akinek több idő jut, az is, akinek egy életbe kell mindent belesűrítenie.

Egyszer érdekes volt, de most nagyon nem talált megfelelő idegállapotban.

Mitchell: Csontórák - Mint kortárs: 75% az emberen túlmutató igazságot akar megmutatni. Tudatosan szerkesztett.

Szubjektíven: 30% kell, hogy legyen mélysége, de nem találom. Untam, nem tetszett, kár.