Fülszöveg: 

Rankstrail kapitány, a Medve, a daligari könnyűlovasság parancsnoka megesküdött rá, hogy ezúttal elkapja az Átkozott Tündét, elkapja és átadja a még átkozottabb Kormányzóbírának. Így legalább végre békén hagyják majd őt és az embereit, és szabadon hazamehetnek, hogy megpróbálják távol tartani az orkok hadseregét a majorságoktól, a domboktól, ahol a gyerekek a gulyákat legeltetik, és az asszonyok a kútra járnak vízért; hazamehetnek, hogy távol tartsák az orkokat az elkeseredett népüktől, a fájdalom járta földjüktől.

Szerintem: 

Hogy tud egy gyerekeknek íródott sorozat és kötet ilyen

brutális lenni? Hát nem egyszer azon kaptam magam olvasás közben, hogy annyira kemény világképe van a történetnek, hogy az élettől elmegy a kedvem, ahogy megtudom, kivel mi történik.

A történet különben egy karriertörténet vagy életregény, attól függ, honnan nézem. Rankstrail még kisgyermek, amikor kénytelen a családjával elmenekülni otthonról. Szörnyek elől futnak, és csak egy helyen fogadják be őket. De kb. kitaszítottként élnek továbbra is, mondhatni gettóba kényszerítve és ingyenmunkát végezve, éppen csak tetőt kapnak érte a fejük fölé. Teljesen normális, hogy Rankstrail apja, aki remek asztalos, csodás bútorokat készít, és semmit nem kap fizetségül, mert örüljön egyáltalán annak, hogy dolgozhat. A történet hozza a fordulatokat és drámákat, amiket a fiú túl akar élni a családdal. Már gyerekként elkezd áldozatokat hozni, és az életpályáját is az határozza meg, hogy miképpen tud segíteni vele a családnak.

Jól jellemzi a fiút, hogy ő az, aki a lovagi létről álmodik, szép eszméi vannak, aztán kénytelen elmenni zsoldosnak, mert se pénze – se rangja lovagi címhez, és neki kell eltartani a szüleit és a kisebb testvéreit. De Mari annyit tud neki megadni, hogy szinte azonnal kihangsúlyozza, hogy bár nevében zsoldos lesz, nem viselkedésében. Rankstrail katona lesz. A kettő között meg nagy erkölcsi különbség van: az egyik csak a maga hasznát és a zsoldot nézi, nyomorítja az embereket. A másik segít, harcol másokért.
De Mari elmeséli egy másokért élet történetét, ahogy a fiú egyre többé válik. Hogy szerez kultúrát, életcélt, hogy lesz erkölcsös és jó ember, miközben született harcos és katona is. Nagyon szerethető, pozitív alak.

Csak aztán, a szerző visszakapcsol a történetbe, amit az előzménykötetbe elkezdett. Most az üldözők szemszögéből nézhetjük meg, milyen volt Yorsh, Robi és a sárkány üldözése, miközben Rankstrail és a csapata sokkal inkább velük érzett együtt, mint a gazdáikkal. A szerző már szíven szúrt az utolsó sárkány halálával az előző kötetben és most megint megtette. Így csak még jobban fáj, hogy Rankstrail nem akarta bántani. Ő gyönyörködött a röptében és azt is megtiltotta, hogy az emberei a menekülőket bántsák. Csak éppen az emberei féltették a kapitányuk életét, és ha a menekülő gyerekeket, tündét el is engedték, a sárkányt lelőtték. Rankstrail is gyászolta – de így maradhatott életben és védhette tovább a népét a szörnyektől, akikkel a gazdagok csak akkor foglalkoztak, ha már ők maguk voltak veszélyben.

Túl hosszan tudnám sorolni, milyen igazságtalanságok és bűnök vannak a történet világában. Hogy a gazdagok ki mindenkit és milyen módon löknek még mélyebbre. Ha az előző példánál maradunk – Rankstrail apja befogadott menekültként többet dolgozott ingyen, mint fizetségért, hiába egyeztek meg abban is. De bezzeg az adót rajta is ugyanúgy behajtották.

Megvannak a boldog pillanatok is, hogy a jók miért küzdenek. Hogy nem mindenki olyan szemét, mint a fent levők. Kellemes meglepetés volt Aurora alakja, aki egészen más, mint az előzménykötetben megismert alak. Ott a történetben a bajtársiasság, annak az öröme, amikor tényleg képes vagy mások életét jobb mederbe terelni. De most eléri nálam a szerző a pontot, ahol több a keserűség és a probléma, mint amiért érdemes azokat elviselni. Komolyan, azon pörgött az agyam, hogy itt lett volna értelme a francia forradalomnak fantasy keretben.

Szépen illik a 0. rész mellé, más és saját történet, de jól össze is kapcsolódnak. Önállóan is olvasható, de építi a világot.

Olvasmányos, nagyon átélteti a világát és a benne levő szörnyűségeket. Nekem most ezek voltak az erősebbek, de szerintem a sárkány sorsa engem a 3. rész végéig és azon túl is kísérteni fog. Azok a virágok, amelyek a kezdetet és a véget is jelezték… sírni tudnék tőle.

Ok, hogy kicsit eltereljem a gondolataim. Nem szerettem a címét. Értem, de nem érzem a kötethez passzolónak. Már csak azért sem, mert a farkas, aki tényleg farkas, nem szerepel sokat. Ehhez képest kiemelt helyet kapott a címben.

2 kötet után tartok tőle, ha olvasom tovább, mennyi tragédia jön még. Biztos gyerekkönyvnek lett ez megírva?

Idézet: 

Hé, kapitány – mondta Lisentrail halkan –, csak azoknak nem esik semmi bántódásuk, akik az égvilágon semmit sem csinálnak, azoknak mindenük ugyanolyan marad. Aki a világmindenséget alkotta, az is biztosan otthagyta néhány ujját meg fogát közben.