Harcos, titkos akciós, illegális üzletes.

Takeshi Kovacs nem pihenhet, újra háborúba kell vonulnia. A Sanction IV egy polgárháborúba sodródott bele, és a férfinak itt kellene hadba vonulnia. Se az ügy, se a harc lehetősége nem hozza lázba, amin az sem segít, hogy egy olyan burokban kell tengődnie, ami elég súlyosan megsérült. Így kap a lehetőségen, amikor felkérést kap egy titkos akcióra. A régi marsiak egy találmánya rejtőzik itt, ami jó pénzt érne meg sokaknak. Csak le kell menni érte egy régészcsapattal, begyűjteni a tárgyat és felvenni a fizetést. Ám arra nem készítették fel előre, hogy a tárgy sokkal értékesebb, mint valaha is képzelte volna. Ölni is képesek érte a Cégek, és a világ sorsára is hatással lesz, ki szerzi meg magának.

A gyorsan levonható tanulságok: ennek a regénynek semmi köze az előzőhöz. Oké, ugyanabban a világban játszódik, változatlan a főhős személye – ha a teste/burka nem is – és ez is sci-fi. De ha meg kellene mondanom, hogy az események a Valós halál előtt vagy után játszódnak, bajban lennék. Egy ideig komolyan agyaltam is, hogy ez előzmény.

Másodszor, a cselekmény egészen más, mint az előző részben. Itt már nincs nyomozás, és halvány nyomai sincsenek kriminek. Sokkal erőteljesebb a sci-fi vonal, mint a világban, mint a cselekményben. Eleve az, hogy egy más civilizációval, csillagközi utazással foglalkoznak. Kevésbé szórakoztató, erősebb a mögöttes tartalom.

Komplexebb a társadalmi üzenete is. Az előző kötetben azt láthattuk, hogy a gazdagok mindent megengedhetnek maguknak. Most azt láthatjuk, hogy a nagy cégek még rosszabbak lehetnek. Káosz, háborúk mindenfelé, őket meg a nyerészkedés érdekli, de az nagyon. Annyival több a kép, hogy nincsenek jó oldalak. Kit tudnánk a cégek ellen oppozícióként, jobb választásként megnevezni? Senkit.

Itt Takeshi sem egy hős, sokkal inkább egy nyereségre hajtó kalandor, harcos. Hiszen nem azért akarja a leletet, hogy azt az emberiség javára használják fel, hanem a saját hasznát nézni. Zsoldosként van jelen itt, ha azért a történetben a külső behatásokra ez-az változik is.

Nem sikerült megkedvelnem a szereplőket. Olyannyira nem, hogy nagyon meg se jegyeztem, ki-kicsoda. Igazából csak a végén tartottam fontosnak, amikor már tudni lehetett, hogy van egy áruló, majd le is leplezték. De bárki lett volna, az se hatott volna meg különösebben. A hősök vagy a gonosztevők, a szélsőséges karakterek, akik hatást váltanak ki belőlem. Itt nem volt egyik kategória sem. Nincsenek hősök, igazából gonoszok sem. Vagy mindenki az, hiszen ebben a történetben ember embernek farkasa.

Akció és sci-fi keveréke, erőteljes sci-fi hatásokkal végig. Talán ezért nem is kötött le annyira, a komoly sci-fikkel még mindig nem sikerült megbarátkoznom. Az előző kötetben ott volt a nyomozás, amit követhettem. Most nincs.

Az érezhető, hogy mennyire komplex a szerző megálmodta univerzum. Tele van népekkel, történetekkel, hitekkel és háborúkkal. Térben is időben is tág: ahogy már említettem, annyira, hogy a cselekmény idejének meghatározásával bajba is vagyok.

A borító megint ütős, de azért kár, hogy nekem ez a legerőteljesebb benyomásom.

Ez már egy másféle sztori, vajon a 3. kötet is ennyire más lesz, mint az előzményei?

Morgan: Törött angyalok – Mint sci-fi: 85% kalandos, bővíti a történetet, új színeket mutat a világból és a hősből is.

Szubjektíven: 35% a krimi szálas első rész hiányzott, ez kezd nekem nagyon sci-fi lenni.