Nagyvállalatos, nyerészkedős, mássággal szembenézős, jövőbeli.

Az emberiség eljutott a Marsra, amit gyorsan kolonizáltak is. Könnyen ment, mert ugyan volt helyi élet itt, a sívók emberszerűek és haldoklóban is voltak. Nagyon kezdetleges életformájukat a többség mai napig őrzi: vándorolnak, gyűjtögetnek, és csak vegetálnak. Az emberek megtűrik őket, ha egyesek kifejezetten gyűlölik és elpusztítanák őket. Az emberek bolygója lett, de szembe kellett nézniük a gyermekeiket megtámadó betegséggel. Szinte minden családban született egy autista gyermek, akiket táborokba helyeztek el és ott nevelik őket. A Földön most arról szavaznak, hogy megszüntetik ezeket a táborokat, és a gyerekeket is likvidálják. Egy üzletembernek azonban merész gondolata támad: ezek a gyerekek máshogy érzékelik az időt. Ha sikerülne velük kommunikálni, megtudhatná tőlük a jövőt és ennek szellemében szervezhetné az üzleti döntéseit.

Újabb kísérlet, hogy megbarátkozzam Philip K. Dick regényeivel. Már kezd frusztrálni, hogy folyamatosan elbukom vele. Ha intellektuálisan tudom is értékelni a regényben szereplő eseményeket és mögöttes tartalmakat, szórakozást nem találok benne. Valósággal szenvedek a történetekkel.

Pedig ez még csak hosszú sem volt… Több rövid fejezetből áll össze egy vékony regény, mégis tovább tartott végigrágnom magam rajta, mint a kétszer, háromszor ilyen vastag kötetek sokaságán. Mi lehet ennek az oka?

Biztosan az is, hogy nem tudott érdekelni a cselekmény. A felszín alatt forrnak benne az indulatok, nincsenek igazából cselekvő hősei. Sokakat aggaszt, amit a beteg gyerekekkel tenni akarnak, de tesznek ellene? Nem. Csak beszélgetnek, és maguk közt élik meg a véleményüket. Van, aki mentené őket, más egyet ért azzal, hogy jobban járnak, ha kigyomlálják a közösségekből a hibás DNS-sel születetteket.

Indokok csapnak össze, emocionális és racionális érvelések között kellene dönteni. Ha a retorikai hátteret nézem, pazar a könyv. Hogyan is lehetne a gazdasági érdekeket szembeállítani egy szülő érzelmeivel, akinek az egyetlen gyereke beteg ugyan, de akkor is a húsa és a vére, szereti?

A gazdasági érdekek érvényesülése ebben a környezetben is gyilkosak. Már eleve ez, hogy képesek gyerekkel kísérletezni, és mondhatni, kínozni őket, hogy versenyelőnyhöz jussanak. A rendszer kritikája ez, amit nem nehéz a mára is értelmezni. A mi világunk is olyan, ahol a pénz parancsol, mindenki más ugrik.

A mások, betegek és egyéb emberi lények elpusztításának gondolata is nagyon ismerős. Nem csak a II. VH, hanem sajnos, korunk világa is ilyen kegyetlen. Ha már annyit elért Dick a regény olvasóival, hogy szociálisan érzékenyebbek lettek, az már sok.

Vagyis, azzal a helyzettel állunk elő, hogy a regényben rejlő dolgok értékesek, értékelem is őket. De magát a regényt utáltam olvasni. Középiskolában Az ember tragédiája volt ilyen élmény a számomra – rengeteget lehet róla beszélni, mélyen, tele van tartalommal. De amíg konkrétan olvasni kell, kicsit bele akartam halni.

Egyelőre még nem adom fel a Dick olvasásával kapcsolatos kísérleteim. Talán egyszer…

Dick: Időugrás a Marson - Mint sci-fi: 75% érdekes kérdéseket boncolgat, és a jövőbeli cselekmény ellenére is mai.

Szubjektíven: 40% annyira szeretném, ha tetszene, de nem akar sikerülni. Pedig agyalós…