Lóversenyes, zsarolós, összefogós.

Casey megnyerte a versenyt, összejött álmai fiújával, boldognak kellene lennie. De még rendesen meg sem ünnepelhette a győzelmét, kiszáll a rendőrség hozzájuk. Az apját egy rablással vádolják, és börtönbe viszik. A lány pedig üzenetet kap: náluk van a bizonyíték, amivel a férfi tisztázható. De csak akkor adják oda, ha Casey elindul a Kentucky versenyen, és megnyeri. Casey nem akart indulni, a lovának és neki is pihennie kellene, de most nincs választása. Megkezdődnek a kemény erőnléti edzéseket, és Viharral is össze kell hangolódniuk. A lány nem is sejti, hogy Peter, akivel összevesztek, továbbra is érte dolgozik. Az ügyön dolgozó rendőrrel a nyomozásba veti bele magát, hogy tisztázza Casey apját.

Az első részt nagyon szerettem, ezt a kötetet is nagyon vártam. Az egyik szemem sír most, a másik nevet. Megszerettem annyira a könyv világát, bírom annyira a lovakat és a versenyeket, hogy ez a kötet is jó legyen számomra. De nem tudom letagadni, hogy a kezdés azért erősebb volt.

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Azonban ennél erőltetettebb, nehezebb cselekményt nehéz lenne kitalálni. Annyira béna ez a zsarolásos szál, hogy nekem komolyan fájt olvasnom. A zsarolók, de Casey viselkedése is abszurd. Azzal zsarolni, hogy nyerjen… miért nem a rendőrség segítségét kérik, miért nem nyomoznak inkább? Peter az, aki logikusan cselekszik, a többiek a zsarolás tekintetében annyira gyerekesek…

Ok, értem. Ez az indok, miért készül Casey olyan nagyon a versenyre, és ezzel indokolják a regénybeli feszültséget. Akkor is, már szinte gyerekkönyves húzás. Főleg, hogy a zsaroló olyan magasan és helyzetben van, ha nem zsarol, csak simán szabotál, akkor ugyanezt az eredményt eléri, a lebukás sokkal kisebb kockázata mellett.

A szerelmi szállal ugyanez volt a bajom. Rendkívül erőltetett, ahogy Peter és Casey itt összevesznek – igazából a semmin. Természetesen a romantikus regények tipikus szálait kapjuk: nagyon szenvednek egymás nélkül, hiszen igazából szeretik egymást. Mindketten tesznek egy nagy gesztust, és jöhet a nagy-nagy békülés, hogy boldogabbak legyenek, mint voltak korábban. Nem erre teszi St. John a hangsúlyt, de a zsáner így is tisztán kivehető.

A lovas részek ellenben most is nagyon jók. Izgalmas a verseny, érdekes a felkészülés, és Vihar jelleme is szépen meg van rajzolva. Simán félre tudtam tenni a béna zsarolásos szállal szembeni ellenérzéseim, és ezeket a részeket kifejezetten élveztem.

A karakterek nem épülnek tovább, olyanok, amilyenné váltak az előző kötet végére. A jó oldalon állók most is nagyon szimpatikusak, és nagy áldozatokra képesek. Szavazni is lehetne, ki áldozza fel jobban magát a többiekért. Talán mrs. Smith nyerne, aki konkrétan az egészségével játszik, hogy segíthessen a hősnőnek.

A szerző olvasmányosan ír, és mivel most a cselekmény is rövidebb időt ölel fel, mint az előző, nem kell nagy ugrásokat tennie. Így nem válik szárazzá, végig szórakoztató és pörgős a kötet.

A pozitív értékek ugyanúgy benne vannak: család, barátság, összetartás, önfeláldozás.

Vannak hibái, de így is tudtam szeretni. Ifjúsági és lovas könyvnek is korrekt.

St. John: Verseny a széllel – Mint ifjúsági: 75% a szereplők szimpatikus, a cselekmény pörög, de nagyon mesés.

Szubjektíven: 70% mivel szeretem a lovas könyveket, megszerettem a szereplőit, elvoltam.