Igazságért küzdős, maffiakapcsolatos, zsarnok ellen lázadós.

Reacher túlélte a robbanást, de a teste valósággal szenved. Megerőltette magát, de töretlenül halad a célja felé. Találkozni akar a nővel, akinek a hangja beette magát a fülébe. Menet közben egy kisvárosi étterembe ül be, ahol a füle hallatára a kissé ittas orvos telefonon elutasítja, hogy ellásson egy megvert nőt. Ráveszi, hogy az orvosi esküjének tegyen eleget, még el is kíséri a férfit. Közben meghallja a történetet, hogy ezt a várost a Duncanek uralják. Mindenki tőlük függ, és a kérdéses asszony az egyik Duncan felesége, akinek nem lenne szabad segíteni. Reacher belekeveredik az eseményekbe, és megsajnálja a kihasznált, megfélemlített helyieket. Amikor azt is megtudja, hogy egy eltűnt kislány halála valószínűleg az ő lelkükön szárad, addig nem megy el, míg minden titkot le nem leplez. Akkor is, ha a maffia is rászáll és bérgyilkost küldenek a fejéért.

Ahhoz képest, a 14. kötetnek miképpen lett vége, elég gyenge ez a feloldás. Vártam valami nagy jelenetet, magyarázatot, erre Jack Reacher szokása szerint rója az utakat, és egyetlen jelentben derül ki, alig részletezve, hogyan élte túl az előző rész végét. De igyekszem annak betudni, hogy Child sorozata nem összefüggő eseményeket beszél el.

Ahogy megszokhattuk, Reacher megint belesétál egy ügybe, megoldja, majd egy vadnyugati pisztolyhős szokását követve fogja a motyóját és ló híján elsétál a naplementébe. Nem is értem, miért vártam több átfedést, ez más a 15. rész, és még mindig áll: össze-vissza is olvashatóak lennének, annyira külön kaland minden rész.

Ám most küzdök azzal, ez a rész nagyon emlékeztetett egy korábbi kötetre. Volt már olyan, hogy egy bajba jutott nő miatt Reacher belekeveredik a helyi kiskirályok mocskos ügyeibe, és fel kell számolnia az egészet, hogy a nő megmeneküljön és a környék is fellélegezhessen. Ilyen volt a Lángoló sivatag alaphelyzete is. Még az is stimmel, hogy a bérgyilkosok is feltűnnek a cselekmény második felében. Azért nyugalom, a cselekmény alakítása, az akciók nem egyeznek, csak az alapszituáció volt számomra ismerős.

De így is szórakoztató, pörgős regény, amit gyorsan végig lehet pörgetni. Alapvetően két részre lehetne osztani az eseményeket: egyrészt, Reacher segít a helyieknek kiállni a Duncan család ellen. A jelenben méri fel, kikkel állnak kapcsolatban, melyek a sebezhető pontjaik, és rendszeresen oda is csap nekik. Child humora se veszett el: azon mindig jókat mosolyogtam, amikor érkezett az újabb ex-footbalista verőember, és Jack kedélyesen elintézte. A srácok meg elkezdték félteni a térdük és a kezük a férfitól…

Másrészt, ez a kötet kisebbik része, a múltba is leás. Az eltűnt, valószínűleg halott lány ügyében. Tetszett is, ahogy a két szál összeér. A múlt bűnei elvezetnek oda, ami a mában sem megbocsátható. Reacher meg is fizetteti az árat a családdal.

Karakterfejlődés továbbra sincs, Reacher az a modern vadnyugati pisztolyhős, aki eddig is volt. Igazságosztó, jó megfigyelő, szilárd értékrenddel és kemény öklökkel.

A stílus is a szokott. Tárgyilagos, lényegre törő és gyors. Child eme regénye is cselekményközpontú, amiben az események pörgése viszi előre a sztorit.

Korrekt, a szokott Reacher világot hozó akcióregény.

Child: Megérte meghalni – Mint akcióregény: 95% szórakoztató, könnyed, pörgő eseményekkel. Jellegzetes Child sztori.

Szubjektíven: 90% az alapmotívum ismerős a sorozatból, de lekötött és kikapcsolt.