Elrendezett házasságos, egymásba szeretős, otthont teremtős.

Khai miatt sokat aggódik az anyja: a jóképű fiatalember remek könyvelő lett. Megbecsülik, jól keres, de a magánélete sivár. Az Asperger-szindróma miatt nem tud közeledni más emberek felé, még barátnője sem volt eddig. Amikor az anyja üzleti ügyek miatt Koreában jár, keres neki menyasszonyt. A választása Tranre esik, aki takarítónőként igyekszik eltartani házasságon kívül született lányát és idős édesanyját. A lány már Esme néven, nagy álmokkal érkezik az Államokba. Ha nem is tudja elnyerni Khai szívét, itt több esélye van valódi pénzt keresni és spórolni. A két ember egyre közelebb kerül egymáshoz, és megszeretik a másikat annak minden különcségével. Már csak az kell, hogy néven is nevezzék, mi van közöttük.

Nem szeretem azt a tendenciát, hogy minden regényt lassan igyekeznek univerzumba helyezni a szerzőik. Persze, értem, mi benne a logika. Ha teljesen más is a sztori, új szereplők vannak, azzal hogy egy korábban megismert hős újra felbukkan mellékszerepben, azzal is el lehet olvastatni, aki az előző kötetet olvasta. Hiszen, ha egy sorozatba belekezd a könyvmoly, kitartó tud lenni, ha nem is igazán tetszik neki a világ. Ha már egyszer elkezdtem…

De zavar, hogy már szinte nem is tudok csak úgy egy regényt elolvasni, mert ismernem kellene az előzményeket, amelyek egy más kötetben voltak, és számíthatok arra is, hogy amikor leteszem, nincs vége a sztorinak, mert valami folytatása érkezni fog. Ennek a kötetnek a kapcsán ez különösen zavar: hiszen Khai annak a srácnak az öccse, aki A szerelem egyenletében volt főszereplő.

De nem ez a legnagyobb bajom. A szerző is Asperger-szindróma beteg, és érzem, hogy ezt minden kötetében valamiképpen bele is emeli. Ami böki a csőröm, ha ez egy univerzum, akkor túl sok az ilyen beteg egy családban. Az első részben egy ilyen nőt vesz el a férfi hős, erre kiderül, hogy az öccse is ebben szenved? Erre mégis, mennyi az esély? Tartok tőle, hogy ez egy nagycsalád, vannak még párra váró testvérek, vajon ők milyen szerelmi szálakat kapnak és milyen emberekkel…

Ugyan tudom értékelni, hogy a szerző azzal, hogy ennyire közelről bemutat egy ilyen embert, növeli az empátiát. A cipőjébe sétáltat kicsit, közel hozza, milyen az élete. De mivel másodszor játssza ezt el, ugyanabban az univerzumban, van bennem bosszúság miatta.

Pedig romantikus regénynek korrekt az alkotás. Nem nyálas, nem csöpög, és elég hiteles a kapcsolat is. Esme és Khai között az elejétől van egy kis szikra, de mire tényleg ágyig és kapcsolatig jutnak, megismerik egymást, érzelmi alapokra helyeződik a viszonyuk, nem csak érzékire.

Ha nincs is kalandregényesen érdekes cselekménye, több van benne, mint a szerelmi nyüglődés. Esme a saját erejét is felfedezi, önálló és erősebb személlyé válik.

De pont Esme, aki az agyamra tudott menni. Egyszerre próbált a szerző naiv és nagyon életrevaló szereplőt írni. A lány jó tanuló, kiváló eredményekkel végzi az iskolákat, hamar beletanul, amibe belekezd. De emberileg olyan értetlen és naiv, hogy szerintem a kislánya szintjén van csak, nem egy felnőttén.

De még agy is, ez egy olvasható romantikus regény, ami nem is nyálregény.

Hoang: Menyasszony rendelésre - Mint romantikus: 80% a szereplők emberiek, a szerelmi szál hihető és van benne érdekesség.

Szubjektíven: 65% nem tetszik az univerzumba építés, és Esme karaktere. De a zsánerbe OK.