Kalandos, szerelembe esős, kincskeresős, trónért harcolós.

Van egy falu, mely különleges határ mellett áll. Fal választja el egymástól a mesék és tündérek világát az emberi hétköznapoktól. Évente egyszer megnyílik a kapu, és egy ilyen alkalommal egy fiatalember egy éjjelre szerelembe esik. Visszatérve a hétköznapokba felejtenie kell azt az éjszakát, és folytatnia az életét. Megnősül, gazdálkodik. Ám egy évvel később csecsemőt találnak az ajtajuk előtt. Tristan, annak az éjszakának a gyümölcse. A fiú úgy nő fel, hogy nem is sejti, félig annak a más világnak a szülötte. Mikor szerelmes lesz, az imádott nő a hullócsillagot kéri tőle a kezéért. Tristan így átkel a Falon, ahol vár rá a származása titka, egy bohém kalózhajó, egy boszorkány és egy hullócsillag, aki egész helyes lány lenne, ha nem lenne annyira harcias.

Meseregények – alapvetően gyerekeknek készülnek, de van egy-egy szerző, aki felnőtteknek is képes írni, miközben gyerekek is kézbe tudják venni a köteteket. Csak, természetesen, mást olvasnak ki belőle. A herceg menyasszonya a nagy ilyen élményem, de ebbe a sorba illik a Csillagpor is.

Aminek nem tudom, ártott vagy segített, hogy sikeres film is készült belőle. Abban a filmben erősebbek a mesei elemek, és a végét is úgy szabták, hogy ne maradjanak az emberben fájdalmasabb érzések is. Aki először a filmet látja, annak könnyen lehet, hogy nem fog tetszeni a regény. Mert ez több ponton eltér a mesei szabályoktól – a legjobb példa a vége. Gaiman nem egy happy endet kerekít ki.

Cserébe a regényben sokkal több a líra. Miközben ügyesen használja a mesei elemeket, túl is mutat azokon. Itt megengedhető, hogy Yvaine képes megbocsátani és megszánni a boszorkányt, aki a szívére pályázott. Itt a hős szinte későn döbben rá, ki számára az igazi és hol a helye a világban. Különben Tristan nem a legélesebb kés a fiókban, de vannak más szerethető tulajdonságai.

Itt együtt él a fájdalom, a boldogság, és vannak fekete humorral teli elemek is. A karakterek lehetnek ellentmondásosak, színesek és sokfélék. Nincs egyértelműen jó vagy rossz. Emberiek a mesebeli oldal szereplői is, és mindenkinek megvannak a maga nyomós indokai. Lamia ugyan Yvaine szívére pályázik, de a szokott eljárást követi. Haza tud menni, el tudja fogadni a vereséget is. Hófehérke mostohájának ugyanez nem jött össze. A kalózok lehetnek bulis népség, nem torkokat metsző gazemberek. Tristan nem a legszebb és nem a legvitézebb, a legokosabb dalia meg pláne nem. De attól még ő a hős.

Az egész kötetnek van egy kellemes, gyerekkori meséket felidéző, elringató hangulata. Kedves, nagyon szerethető az egész történet, amibe finoman beleilleszkednek a valóságba jobban passzoló elemek is. Ezek megtörik a happy endet, de éppen ezektől lesz értékesebb a mese. Mert nincs totális happy end, a fájdalom finom szálai átszövik az egész történetet. Nagyon tudom benne értékelni, hogy gyerekkönyvként olvasva ezeket még nem lehet észrevenni, humorral ellensúlyozza. Ahogy idősödik az olvasó, úgy figyel fel ezekre, és képes a mese mögé látni.

Most távolabbi emlékem a film, idősödtem is, sokkal jobban tetszett, mint első olvasásra.

Gaiman: Csillagpor - Mint fantasy: 85% jól használ mesei elemeket, kellemes a hangulata, szerethetőek a hősei.

Szubjektíven: 80% elvarázsol, még a keserédes végében is van vonzalom, ha fájdogál is.