Nyomozós, középiskolás, kamasz gondokkal teli.

Bronwyn okos lány, aki minden erejével a Yale felvételijére készül. Családi hagyomány, hogy ott tanulnak tovább. Addy olyan lány, akit arra neveltek, hogy a szépségével érvényesüljön. Övé is az iskola legjobb partijának számító fiú szerelme. Nate, a rossz családból származó fiú az örök rosszfiú, akiről senki nem gondolna semmi jót. Cooper, az iskola legjobb sportolója, akinek akár profi karrierje is lehet. Simon, a különc, akinek a pletykákat tartalmazó blogja miatt sokan szeretnének adni egy pofont. Ők öten vannak büntetésre ítélve órák után – valaki átverte őket, de miért? Hamar kiderül, amikor egy pohár víz megivása után Simon haldokolva esik össze. Mindenki szerint a másik 4 diák közül az egyik tette – mert Simon mindenkiről tudott valamit, ami felforgatta volna az életét. Össze kell fogniuk, hogy rájöjjenek, ki szórakozik velük, miközben a titkaik miatt az életük is a feje tetejére áll.

Alapvetően kettő zsánert ötvöz McManus története: egyrészt egy krimi, amelyben megölnek egy diákot, és mindenkit foglalkoztat a kérdés, ki tette. Nyomoznak a rendőrök, és a főszereplők a fő gyanúsítottak, így nekik is nyomozni kell, hogy tisztázzák magukat. Másrészt, ez egy iskolai környezetben játszódó ifjúsági regény is, ahol a kamaszoknak az élet első nagy kérdéseivel kell szembenézni. Nem egyformán hangsúlyos a két oldala a regénynek.

A krimi a gyengébb – a rendőrök nyomozása nem látunk bele, a kamaszok meg teljesen kezdők, nem is nyomozók. Próbálják összeszedni, ki mit tud, esetleg beszélgetnek emberekkel és kombinálnak. A regény nagy részében nem is ez a szál van az előtérben, csak a végére, amire nagyon is tudatosul bennük, ha nem csinálnak semmit, akkor nem az igazi bűnös lesz börtönbe csukva, hanem valaki közülük.

A kamaszoldal ellenben egészen remekül meg lett írva. Az elején viccel az egyik szereplő azzal, hogy egy ifjúsági film tipikus karakterei lettek egy légtérbe zárva. Az okos, a szép, a sportoló, a rosszfiú és a különc. De aztán McManus az összes klisét kiforgatja, és megmutatja, mennyire tévesek tudnak lenni az egyszerűsítő címkék. Olyan problémák rejtőznek a látszatok mögött, mint egy bántalmazó kapcsolat, a túlzott szülői nyomás és annak következményei, a szexuális irányultság, a kirekesztettség és kezelése. Direkt nem fejtem ki jobban, jó a regényben, ahogy a klisék megnyílnak és teljesen megváltoznak.

A karakterek jól össze vannak rakva, a titkaikkal mélyebb dimenziót kapnak és igazivá válnak. Folyamatos feszültséget teremt, hogy ki mit titkol. Ezt a hangulatot egészen a regény végéig sikerül fenntartania a szerzőnek. Szerethetőek a figurák, pont a titkaik és a kis hibáik miatt. Nem is próbál a szerző hibátlan embereket létrehozni, a kétségeikkel és gondjaikkal kerülnek közel hozzánk, és tudunk velük azonosulni.

Nagyon olvasmányos is a regény, könnyű falni a fejezeteket. Könnyed a stílusa, olvasmányos. A fejezeteket más-más szemszögéből olvashatjuk, így kellően változatosak is. Ugyan hangban nincsenek elkülönítve a szereplők, de nem is volt hiányérzetem emiatt.

Talán a megoldás, ki a gyilkos és miért, ami nincs kellően megalapozva. Az lehetett volna logikusabb is, de mivel nem a krimit éreztem a lényegnek, bele tudtam nyugodni.

Jó szórakozás volt, várom is a 2. kötetet! Akkor majd folytatjuk.

McManus: Lehull a lepel - Mint ifjúsági: 90% változatos cselekmény, krimis környezetben kamaszproblémákat veséz ki.

Szubjektíven: 90% bírtam a szereplőket, a helyzeteket, magát az alaphelyzetet is. Tetszett.