Bosszúállós, hajós, lány testvériséges, harcos.

Caledonia még csak 14 éves volt, amikor hozott egy döntést. Szabály volt: kartács nem maradhat életben. Amikor a fogságába esett egy, mégis megsajnálta, életben hagyta. A jutalma egy tőr lett a gyomrába, és végig kellett néznie, ahogy a fiú csapata lemészárol mindenkit, aki fontos volt neki. 4 évvel később a lány az újjáépített hajójuk kapitánya, legénysége csupa lányból és nőből áll, akik a kartácsok ellen harcolnak. Ám amikor a fogságukba esik egy, aki melléjük akar állni, Caledonia magával is küzdelemre kényszerül, bízhat-e a fiúban. Aki segíthetne visszaszerezni az öccsét, vagy el is árulhatja. Óvatosan kalandra indulnak, a bosszú felé vezető út hosszú és véres is.

Ifjúsági kalandregény lányoknak? Valami ilyesmi akar ez a kötet lenni, amelyről nem csak nekem jutottak eszembe sikerfilmek. Az ajánlókban olyan címekkel dobálóztak, mint a Karib-tenger kalózai sorozat vagy a Wonder Woman. De a történet annyira eredeti, hogy ezek csak egy-egy elem miatt kerülhettek ide, nem a cselekmény van onnan másolva. A főszereplő lányok egy hajón kalandoznak – mint a Karib-tenger kalózaiban. A hajón csak lányok szolgálnak, akik harcosok – mint Wonder Woman szigetén.

Cselekményközpontú regény, minden fejezetre jut valamilyen fontos esemény és kaland. Hajós csatától kezdve kétkezi harc, menekülés, alkukötés, sebesültek megmentésének próbája, kihallgatás, kinek mi az ingere, itt nagy valószínűséggel megtalálja. Lineáris, könnyen követhető és izgalmas. Bár a sok női hős miatt lányos könyvnek el lehetne könyvelni, a cselekménye alapján nemtől függetlenül lehet élvezni ezt a könyvet.

Díjaztam azt is, hogy nem lett belőle romantikus regény. Caledonia fiatal, 18 éves lány ugyan, akinek az életébe lép most egy megnyerő fiatalember, de a lánynak kisebb gondja is nagyobb, mint a szívügyeken merengeni. Ugyan benne van a szövegben annak a lehetősége, hogy a folytatásban lesz szerelmi szál, itt még nem tart ott a cselekmény. A lánynak bíznia kell először a fiúban, ami még alakulóban van.

Amit viszont komolyan hiányoltam: a világot alig ismerjük meg. Ha azt ugyan nem is mondja még el, hogy alakult ki, azért ennél jobban vonalazhatná a viszonyokat. Középkori környezetnek tűnik, így eléggé fejbe csapott, amikor egyszer azért szerveznek rajtaütést, mert napenergiát gyűjtő árbocot akarnak zsákmányolni.        Aztán kiderül, egy beszélgetésből, hogy a mi civilizációnk bukása után járunk. De mikor? Milyen ez a világ? Miért lett ilyen? Erre egyetlen válasz sem érkezett, ez pedig irritált.

A karakterek könnyen megkedvelhetőek vagy éppen utálhatóak. Nagyon kevés benne az árnyalás: vannak a jók és vannak a rosszak. Caledonia tele van erényekkel, bátor vezéregyéniség, aki a bűntudatát is előnyére változtatta. A társnői is bátrak, okosak, összetartóak. Abban van az igazi erejük, ahogy bízni tudnak egymásban és összetartanak. A kartácsokról még keveset tudunk – de ők a rossz szinonimái. Ölnek, rabolnak, kétszínűek. Oran kapcsán felmerül a kérdés, mi van azokkal, akik kényszerből lettek kartácsok? Van még visszaút a számukra? De ez sincs egyelőre kifejtve.

Bőven van még benne lehetőség, várom a folytatást.

Parker: Lángoló tenger - Mint ifjúsági kaland: 70% erős hősnők, kalandos cselekmény, szórakoztató, de nem több.

Szubjektíven: 60% elment, de igazán nem ragadott magával. Több kell a hősből, világából.