Ereklyés, bosszúállós, nyomozós, középkori, átkos.

Melchior fontos mérföldkőhöz lépett az életében: a gyermekei már nagyok, ideje elindítani őket az életben. Ifjabb Melchior már tanonc lehet egy patikárius mellett, Agatha pedig vagy férjhez mehet vagy zárdába vonulhat. A családi idillt egy felkérés zavarja meg: a piritai kolostorban van szükség Melchior szakértelmére. Nem a patikusi, a nyomozói ösztönei, amit be kell vetnie. Egy meggyilkolt férfit, egy nemes támogatót találtak a kertjükben. Ki tette, és miért? Köze lehet ahhoz, hogy ez egy osztott kolostor, ahol papok és apácák is szolgálnak? Miközben Melchior felméri a helyi viszonyokat és embereket, több rejtélynek is a nyomába ered, egy családi vészhelyzet teszi próbára a kitartását és akaratát.

A történelmi krimi izgalmas műfaj, hiszen két nagyon jellegzetes zsánert vegyít magában. Kell lennie bűnügynek és nyomozónak benne, miközben meg kell elevenítenie egy már letűnt korszakot. Az ügynek, a nyomozásnak és a karaktereknek is illeszkedni kell egy másik világba. Ha jó a szerző, mindeközben sok mindent meg is tanulhatunk az adott korszakról.

Hargla egyértelműen a jobbak közé tartozik. A regényében fontos a történelmi vetület, és érezni, mennyire törekszik mind a történelmi, mind a karakterbeli hűségre.

Ebben a részben olyan alaposan bemutatja nekünk a kolostori életet, hogy szabályosan magunk elé tudjuk képzelni az épületet, a benne élőket és mindennapjaikat. A középkor hangulatát részletekből építi fel. Nem a mai szerint élnek és gondolkoznak az emberek ebben a világban.

Ami nekem olyan szinten okozott nehézséget, hogy a középkori ember megragadott hit- és életvilága távol áll tőlem, zavaróan. Olyan dolgokat tesznek itt, amit pár évszázaddal később teljesen máshogy kezelnének. Pl. Christina és Christian esete. Egy szimpatikus, fiatal pár, akiket még az ég is egymásnak szánt. Helyesek, szeretik egymást – az akadály, a lány szülei máshoz adnák a lányt. Egy modernebb világban a lány nem lenne ennyire az apja tulajdona, mondhatná azt, hogy nem megy a kijelölt férfihoz, mást szeret. Vagy, elszökne a pár és új életet kezdenének máshol. Itt viszont mi a megoldás? Az egyház: az egyikből pap, a másikból apáca lesz. Egymást istenen keresztül szeretik tovább. De számomra felfoghatatlan az a hit, ami az itteni emberekben megvan. Akik komolyan elhiszik, hogy pl. a szentek testrészei a gyógyszerbe keverve valóságos varázsszer. (Aztán nem értik, miért hal meg a beteg.)

De az, hogy ezek ennyire zavarnak, a történelmi regénynek dicséretek. Mutatják, hogy Hargla a korszakot meg tudja mutatni a hétköznapokat, az emberi mindennapokat is akkoriban.

A krimi részben is odafigyel arra, hogy csak olyasmit használjon Melchior, amit a korban ismerhetett és valóban történhetett volna így. Ebből adódik is kicsit, hogy nem feltétlenül értem, hogy Melchior hogyan tud minden szálat visszafejteni ilyen kezdetleges eszközökkel. Mert csavaros a sztori, a látszólag egy ügy, igazából három. Melchior azonban rájön, és mindent szépen tisztáz a végére.

Hargla a kiemelt szereplőket biztos kézzel vázolja fel. Mindentudó elbeszélője pont annyit megmutat mindenkiből, hogy életszerűvé váljon. Pl. Kandis nővér és a sóvárgása.

Jó ez a regény, ha nehezebb is olvasni, és nagyon más az etikai normája, mint korunké.

Hargla: Melchior és a piritai fojtogató – Mint krimi: 75% történelmileg és emberileg hiteles, több ügyet bonyolító cselekménnyel.

Szubjektíven: 60% az akkori gondolkodásmóddal és sorsokkal nem vagyok kibékülve.