Iskolás, kalandos, démonos, nyomozós.

Robert egy kiskamasz, aki nehezen viseli, hogy területrendezés miatt új iskolába kell járnia. Lehet, hogy a Lovecraft újonnan épült, modern és minden eszközzel felszerelt, de a fiúnak minden barátjától külön kell válnia. Balszerencséjére örök nemezise, Glenn, akinek szintén át kellett iratkoznia. Az iskolában azonban valami nem stimmel: különösen viselkedő tanárok, eltűnő gyerekek, ősi rejtély van a falak között. Amikor Robert megmenti egy szekrényből kinyúló démon poliptól Glennt, a két korábbi ellenség barátságot köt, és együtt erednek a rejtély nyomába. Társuk a szellemként itt ragadt Karina lesz, aki elképesztő történetet mesél nekik egy őrült tudósról és démonokról, akik itt akarják megkezdeni az uralom átvételét.

A horror nem az a műfaj, amit az ember a gyerek kezébe ad kikapcsolódás gyanánt. Pláne nem egy olyan szerzőt, mint Lovecraft. Néha azonban bukkannak fel olyan sorozatok és regények, amelyek a kisebbeknek kínálnak borzongást. Darren Shan ebből épített karriert, de már magyar szerzőktől is lehet ijesztőbb gyerekkönyvet találni.

Lovacraft világát és a gyerekeket akarja közelebb hozni Gilman, aki egy egész sorozatot írt egy olyan iskoláról, ahol szó szerint találkoznak a gyerekek Lovacraft világával. Természetesen sokkal könnyedebb és kevésbé ijesztő formában.

Így abban a különös helyzetben találtam magam, hogy egyszerre szerettem az ötletet, a kivitelezéssel azonban voltak gondjaim. Az, hogy a gyerekek is kapnak nekik való horrort, ráadásul szellemesen, kalandosan, díjazandó. Ebben a sorozatban igazán ijesztő jelenet sem akad, gyerekbarát az egész annak ellenére, hogy egy más dimenzió démonai igyekeznek emberi testeket rabolni maguknak. Folyamatosan humorral van oldva a hangulat, a szörnyek is az emészthető kategóriába tartoznak, még szinte emészthetőek is. Az egyik részben rovar, a másikban egy zombi az ijesztés tárgya, amelyeknél sokkal rosszabbakat látnak a tévében is.

Nem szeretem viszont azt, hogy a négy kötet közel azonos kaptafára készül. A gyerek rájön a veszélyre, a felnőtteket nem lehet beavatni. Kitalál valami akciót, amely közben bajba keveredik, de a barátok összefogásának hála a végére nyernek a gyerekek, velük az emberek.

Ok, gyerekkönyv – nem nyerhetnek a démonok. De felnőtt fejjel annyira abszurd, hogy kiskamasz gyerekek simán legyőznek minden téren kifejlett és évszázados életű, végtelenül gonosz lényeket! Igazi feszültség egy oldalon sincs, soha nem kellett féltenem a gyerekeket, hogy bármelyikük is tartósan sérülne vagy legyőznék.

Egy-egy rész gyorsan olvasható, pörgős, amíg olvassa az ember, leköti a figyelmet. A gyerekeknek az sem lesz zavaró, hogy az alapszerkezete hasonlít a történeteknek, mert mindig más lény van, akit más módszerrel győznek le. Azt nem tudom megítélni, a negyedik részben behozott szerelmi szál őket mennyire zavarja, én teljesen feleslegesnek éreztem.

A szereplők gyerekkönyvbe illőek, nincsenek összetett jellemek. Mindenki egy-egy típus megtestesítője az őrült zsenitől kezdve a jószívű helyi fiúig.

Érdemes még kiemelni, hogy grafikával ellátott kötetekről van szó, és egészen korrekt rajzok kerültek bele a kötetekbe. Ez igaz minden magyarul megjelent részre.

Magyarul, sajnos, megszakadt a kiadása, így befejezetlen az egész. Ettől is van hiányérzetem.

Gilman: Titkok a Lovacraft suliból 1-4. - Mint gyerekkönyv: 75% kalandos, bár kissé kiszámítható és egy logikára épülő sorozat.

Szubjektíven: 60% díjaztam, ahogy a horror gyerekesítve van, de nagyon mese az egész.