Fülszöveg: 

Lüktet az idő – beszivárog a sötét.

Furcsa dogok történnek Mariefredben. Természetfeletti erők kelnek életre. Egy testvérpár, Viggo és Alrik lesz a kiválasztott, hogy megvédjék a titkos könyvtárat, ami a templomdomb alatt fekszik. A könyvtár őrzői, az öreg Magnar és Estrid először túl fiatalnak találják a fiúkat erre a nehéz feladatra, ezért próbára teszik őket. Ám nemsokára valóban veszélyessé válik a dolog, és Alriknak meg Viggónak minden furfangjára és ügyességére szüksége lesz, hogy túléljék a próbát. És közben még az iskolában is meg kell védeniük magukat a gonoszkodó Simontól és bandájától, akik azt hiszik, hogy ők a suliudvar teljhatalmú urai.

Szerintem: 

Ez egy olyan gyerekkönyv, amit kamaszként faltam volna. Még így felnőtt fejjel is szórakoztat, de azért azt

érzem, hogy már kívül esem a célközönségen.

Bírtam az alaphelyzetet: adott egy testvérpár, akit az állam kiemelt részeges anyjuk mellől. Most éppen egy isten háta mögötti kisvárosban vannak nevelőszülőknél, amikor egy öreg testvérpár ráébred, hogy ők azok a harcosok, akiket a jóslat ígért nekik a sötétség elleni harchoz. Így mire Alrik és Viggo észbe kapnak, már mágikus lényekről tanulnak, menekülnek előlük és próbálnak életben maradni, védve a többieket is.
Sok részes a sorozat, és ez a gyűjtemény az első kettő történetet tartalmazza. Vagyis, az elsőből megismerjük a fiúkat, beszervezik őket az öregek, majd a 2. részben már egy fenyegetéssel szembe is kell nézniük.

Megvannak szépen azok a panelek, amiért a fiúk gyerekkönyv szereplőként működnek, és nem csak hősök. Egyrészt, ott van, hogy mennyire összetartó testvérek. Még akkor is, ha vitáik vannak. Nem attól lesznek jó testvérek, hogy nincsenek konfliktusaik, hanem, hogy ezeken felül tudnak emelkedni és kiállnak egymásért. Nem csak egy démonkutya vagy az elátkozott mostohájuk ellen, de az iskolai zaklatókkal is együtt szállnak szembe.
A másik, hogy a családi hátterük miatt nagyon együtt lehet érezni velük. A két fiú nem egyidős, és Alrik már érettebb, kiábrándultabb, és annak látja az anyjukat, ami. Reménytelen függőnek, akinek fontosabb a napi adag, mint a két gyereke. Viggo viszont még reménykedik, várja vissza a nőt és van benne egy olyan ártatlanság, ami a másik fiúban már nincs meg. Nem is tudom, melyik a szívszaggatóbb. Mindkettő helyzetét át lehet érezni, és szépen meg is van írva a fantasy kalandok mellett.
Végül, iskolai zaklatás áldozatai is. A technikatanár elkényeztetett fiacskája bármit tehet, az apja mindig megvédi. Alrik és Viggo a célkeresztjében vannak, és sajnos nagyon is el tudom képzelni, hogy ez olyan probléma, ami miatt a gyerekek tudnak azonosulni. Mert bizony a gyerekek is bántják egymást, és szerintem mindannyian ismertünk iskolai éveink valamely szakaszában ilyen zaklatót.

Így nem csak fantasy történetet kapunk, de bőven van benne olyasmi is, ami nem csak szórakoztatás. Akár még beszélgetést is lehet kezdeni a benne szereplő egyéb, keményebb témákról.

De fantasy kalandregény is, pörgő cselekménnyel. Bár két történet után még nem kellene sémát levonnom, de eddig hosszabb előkészítés után van egy gyors lecsapás és a lénnyel való küzdelem. Nem kell kifejezetten nyomozni, és az összecsapásoknál akad segítség is. De veszélyesnek vannak megírva az ellenfelek, és a szerzőpáros még csavarokat is tud beletenni. A démonkutyában meg is lepődtem, hogy melyik állat a démonkutya a környékről.
Észrevettem azt is, hogy nagyon szeretik a nyitott végeket. Kb. egy feszült jelenet végén volt vége mindkét történetnek, így szorosan össze is függenek a sorozat részei.

Tetszett benne, hogy bővebb a merítése a mitológiából, mint a szokott görög-római. Nekem teljesen új volt a démonkutya is – egy temetőben élve elásott kutya, akinek az így elváltozott alakja védi a területet. De jó ötlet volt az is, ahogy a varázsbot átokszórásra és agymosásra lett programozva.
Van benne kellő sötétség és horror elem. Ugyan ezzel a szerzők finoman bánnak, felnőtt regényben sokkal véresebb és kegyetlenebb lenne ugyanez, de belegondolva azért elég szörnyűdolgok kerültek be ebbe is. A lefejezett lótól ráz a hideg, így is.

Mindezen túl akad benne humor is, így a hangulatok is tudnak váltakozni. Van izgalom és sötétség benne, de sűrűn van egy kis feloldás, valami jópofa beszólás vagy Viggo ügyködése, ami oldja a keményebb hangulatot. Így a kisebb olvasók se kaphatnak sokkot a történettől.

Végül, meg kell említeni, hogy illusztrált kötet is. Szépen emeli ki a történetet, és ha klasszikusan nem is szép, egy sötét tónusú gyerekkönyvben nem is kell annak lennie. Kb. a Dampyr képregények szintjén vannak a képek.
A második sztoriban van különben egy kóbor kutya, akivel Alrik összebarátkozik. Megrajzolva ő lett a kedvencem, nagyon aranyos állat. Plusz, kutyás vagyok, így eléggé szíven is ütött, amikor a végén a kutya a démonkutyától igyekszik megvédeni a fiúkat, noha esélye sincs. Mérges is vagyok, hogy a felnőttek a sérült gyerekeket elcipelik, arról meg egy büdös szó sincs, hogy azzal a hősies ebbel mi lett. Tudom, de akkor is! Az ember legjobb barátja, érdekel, mi lett vele.

A kezdet tehát biztató, kérdés, merre viszik tovább a szerzők a történetet. Mivel olvasom tovább is, majd elmesélem.

Idézet: 

Ismernünk kell az ellenfelet, ha le akarjuk győzni, tanítja Szun-ce mester. Jó, de hogy tudja megállapítani az ember, hogy pontosan mi az, ami ellen küzd?