Testvéres, halállal küzdős, élet értelmét kereső.

Yoli és Elf nővérek, teljesen más élettel és szemlélettel. Yoli nagy hévvel éli az életét, keresi az igazat. Két férfitól született két gyermeke, de egyik mellett sem sikerült meglelnie a boldogságot. Karriert sem épített, egyik napról a másikra él. Elf ellenben tehetséges zongorista, aki nagy koncerteket ad, sokan ismerik a nevét. A férje szereti őt, mindent megtenne érte. A testvérek kapcsolata is erős, minden különbség ellenére összetartanak. Ám Elf boldogtalan, maga sem tudja, miért. Nem akar élni, és rendszeresen igyekszik kárt tenni magában. Már mindenkit kér, hagyják elmenni, nem látja az élete értelmét. Fáradt, meg akar pihenni. Yoli azonban képtelen elengedni őt, a saját módszereivel igyekszik elérni, hogy a testvére még élni akarjon.

A kortárs szépirodalom között kevesebb olyan kötetet találok, amit a magaménak tudok érezni. Már annyira nem a cselekmény a lényeg benne, hogy gyakran szenvedek is, amíg olvasom őket. Nekem kell a cselekmény…

Ami sajnos, ebben a kötetben sincsen sok. Ha a jelenben zajló eseményeket nézem, alig két mondatot tudok elmondani róla. Van egy testvér, aki meg akar halni. Van egy testvér, aki azt akarja, mindketten éljék tovább az életüket. Egyikük akarata erősebb lesz a másikénál. Amíg ez eldől, az a regény cselekménye a jelenben. Nincsenek se nagy viták, se összecsapások, de még csak humoros epizódok sem, amelyekben az egyik testvér kalandozni vinné a halni akarót, hogy megmutassa neki az élet lehetséges szépségeit. Van viszont sok gondolkozás és gyötrődés. Nehezemre esett olvasni.

A cselekmény azzal van bővítve, hogy a betegágy mellett Yoli visszaemlékezik a közös és a felnőtt életükre. Abban sem igazán történtek dolgok, két átlagos élet, mert Elf zongorista karrierje nem kap benne hangsúlyt, ami kicsit mássá tenné.

A hangsúly Yoli karakterén van, a múltbeli eseményekben is őt látjuk többet. Aki kereste az igazit, de még nem bukkant rá. Aki sokat hibázott, de igyekszik rendbe tenni a dolgait folyamatosan. Aki nem képes elfogadni, hogy a testvérében nincs meg az élni akarás. Ez a történet az ő gyötrődése, ahogy elfogadja, hogy nem élhet a nővére helyett. Küzdeni sem képes helyette.

Utálom leírni, hogy ez a regény arról szól, hogy vannak olyan helyzetek az életben, amikor nincs más megoldás, csak az elengedés. Ami azért különös, mert Elf szervi bajban nem szenved. Jó élete van. Arra pedig nem kapunk választ, mi az, amiért mégis ekkora teher neki a létezés.

Az egyik bajom az volt a regénnyel, hogy nekem nem volt szimpatikus Yoli. Igazság szerint egyik nővér sem, de Yoli gyakran az agyamra is ment. Az életében nem volt semmi érdekes. Nem volt miért drukkolnom.

A történet ugrál az idősíkok között, nincs bennük logika. Ahogy Yoli eszébe jutnak az események, úgy látunk jeleneteket a múltból. Helyenként vannak benne szép gondolatok, és olyan idézetek, amiken érdemes gondolkozni, de ezt éreztem kevesebbnek.

Nem az én regényem volt, csak átszenvedtem magam rajta.

Toews: Minden kis nyamvadt bánatom - Mint kortárs: 60% egy kis témából épít nagyobb cselekményt fel, létkérdéseket elemez.

Szubjektíven: 25% kevés volt a cselekmény, és Yoli nagyon nem volt szimpatikus.