Múlt rejtélyét megoldós, természetfeletti erőkkel szembeszegülős, nyomozós.

Jó húsz éve volt 4 gyerek, akik egy táborban barátkoztak össze. Az egyiküknek volt egy kajla vizslája is, aki szintén csapattagnak számított. A nyarakat együtt töltötték, Blytonban. Ahol minden évben belebotlottak egy gazemberbe, akit a nyomozó klubjuk leplezett le. Az utolsó ügy, a tavi rém után azonban nem tértek vissza. Látszólag csak egy férfi öltözött be és ijesztgette az embereket, de a mélyben több lapult. Mindenki élete rossz irányba haladt, a gyerekkori trauma miatt. Peter híres színész, majd öngyilkos lett. A zseni Kerri pincérnőként dolgozik. Andy a börtönt is megjárta. Nate önként bevonult a diliházba. Andy az, aki kimondja, így nem mehet tovább. Vissza kell menniük, és az ügy végére járni – vagy soha nem lelnek békét. Azonban Blyton még mindig tartogat nekik borzalmakat.

Spanyol regény, elég sikeres is. Az alapötletét én is kifejezetten szerettem. Ahogy szerintem mindenki, aki gyerekként nézett Scooby-Doo részeket. Hiszen ez nem Scooby-Doo regény, de nem okoz nagy kihívást szerintem senkinek, hogy ráismerjen a történetben a Rejtély Rt. hőseire, tipikus eseményeire és még kutyájuk is van!

Az, hogy nem a gyerekek nyomozásait követjük, a regény nagy ötlete. A Supernatural egy részében láthattuk, hogyan szétesne a Rejtély Rt., ha azzal szembesülnének, hogy vannak igazi szörnyek is, nem csak álnok és béna gonosztevők, akik szörnyeknek öltöznek be. Ezt az ötletet használja a Kotnyeles kölykök is – ami szintén Scooby-Doo szófordulatot idéz. Sikerült is volna a tervem, ha nem vagytok ti, kotnyeles kölykök!

Az elején kifejezetten érdekesnek találtam, melyik szereplőből mi lett. Az egyértelmű, hogy szétesett az életük. Nem részletezi túlzottan a szerző, de eléggé, hogy az alaphangulatot és a rejtélyt megteremtse. A kedvenceim a diliházas részek voltak ebből a szakaszból. Azért is, mert a regény első felében nem sok minden történik. Megmutatja a szerző, mivé lettek az egykor ígéretes gyerekek. Majd elindulnak nyomozni, és az út alatt rengeteget beszélgetnek.

Ez a szakasz nekem kifejezetten unalmas volt. Hiába érzem, hogy a szereplőit mélyíti ezzel is, tudunk meg róluk sok mindent, de a cselekmény izgalmasabb voltának jobban örültem volna. Az lejött a tönkrement életekből is, Peter szellemének egy nagyon fájdalmas kirohanásából, hogy milyen kimondhatatlan rettenetet nyomtak el magukból – amit nem nevezett meg a szerző, a szereplők is csak sejtették, így eleve megvolt a rejtély, felesleges volt ezzel a hosszas utazással és beszélgetéssel fokozni.

A krimi rész sem az igazi. Gyerekként belebotlottak a dolgokba, most is elég gyerekesen kezdenek neki a kutakodásnak. Ha nem lenne a horror, amibe belecsöppennek, elég érdektelen lenne a nyomozásuk is. De van benne misztikum, a cselekmény pörög, és végig megvannak a Scooby utalások is, amelyek elszórakoztattak.

Az ugyan nem tetszett, ami a szereplők magánéletében alakul, de maga a rejtély és a végső leszámolás elolvastatta velem.

Van humora, könnyen olvasható a könyv egésze. Cantero akció közeli jeleneteket ugyanolyan könnyeden írt, mint lelkizős részeket – amiből számomra a kevesebb több lett volna.

Egyszer érdekes volt, de újraolvasni nem akarnám. Maradok inkább Scooby mellett!

Cantero: Kotnyeles kölykök - Mint krimi: 70% ötletes Scooby-Doo átirat, kellően horror elemekkel dúsítva, érdekes.

Szubjektíven: 65% a kedvenc szereplőm eleve halott… a sztorit bírtam, a hősnőket sajna nem.