Bosszúállós, sorozatgyilkosos, nyomozós, életet rendbe tevős.

Az eszkort időben érkezett, az ügyfél a megbeszéltek szerint várta, mégis rossz volt az előérzete. Olyan kérések jöttek, amelyek nem voltak megbeszélve. Wille leteperte a lányt, és ha nem érkezik egy álarcos, aki megölte a férfit, a lány nem menekült volna. A felhajtás utána indul: Wille miniszter volt, fontos ember. Akit meggyilkoltak. A gyilkos pedig nem pihen, a következő áldozata egy amerikai politikus. A svéd rendőrség meg van róla győződve, hogy a börtönből egy terrorista irányítja az eseményeket. Valakit be kell a környezetébe építeni: Joona Linna felügyelő éppen abban a börtönben tölti a büntetését. Mentességet ígérnek neki, visszakaphatná az életét, ha segít. Linna beleegyezik, de ő egyre biztosabb abban, hogy nem politikai az indíték és teljesen máshol kell keresni a gyilkost. Idővel fentebb is belátják Linna igazát, aki így belevághat a mocskos múlt és az igazi indíték feltárásába, miközben újabb skalpokkal gazdagodik a Nyúlvadász gyűjteménye.

A skandináv krimik továbbra is markánsan jelen vannak a krimik piacán. A népszerű sorozatok egyre újabb részeket kapnak. Ősszel magyarul is jön egy új Harry Hole, már a Gabo is adott ki skandináv krimit, és indult más skandináv regény sorozat is, mondhatni, populárisabb krimik is jelennek meg a klasszikusan skandináv regények mellett.

Lars Kepler írói álneve egy házaspárt takar, akik már a 6. magyarul megjelent Joona Linna kötettel büszkélkedhetnek. Nem minden része tetszett a sorozatnak, de ez a része bejött. Jó a krimis szál, ráadásul most nem települt rám a skandináv krimik negatív hangulata, mint szokott. Ezt könnyebb volt olvasni.

Pedig a bűnügyek most is kemények. Ok, talán nem is annyira a Nyúlvadász gyilkosságai. Tiszta munkát végez, igaz, kíméletlen. Az a legdurvább húzása, hogy az egyik áldozatot úgy vágja meg, hogy az jobban hasonlítson egy nyúlra. A kemény, vérfagyasztó dolgok a múltban vannak, amire Linna jön rá. Kicsit a Fácángyilkosok jutott eszembe a Q ügyosztály esetei közül, mert itt is van egy elit középiskola, benne egy elit klub, akik elit mocskosságokat műveltek. Ott vannak olyanok, hogy az ember veleje belefagy.

Ebből pedig le lehet vonni a társadalmi üzenetet, ami a skandináv krimik egyik jellegzetessége. Itt el kell gondolkodnunk azon, hogy az elit kineveli az utódaiból az elitet, de a kiváltságosságuk miatt nagyon könnyen korrumpálódnak. Itt azt látjuk, már kamaszként szörnyekké válhatnak attól, hogy a hatalmuk szinte korlátlan. Belőlük lesznek később a vezetők és a vagyonok urai… szomorú. Az áldozataik szenvedése pedig senkit nem érdekel.

Talán nem is lepődtök meg ilyen előzmény után, hogy sok esetben a Nyúlvadásznak drukkoltam. Amikor már tudtam, miért áll bosszút, éreztem a tette jogosságát is. Ha a rendszer nem tart rendet, a bűnök megtorlatlanul maradnak, valakinek lépni kell.

Linna felügyelő továbbra is okos, kiemelkedő nyomozó, aki a regény elején börtönben ül. De érdekes mód, ettől most jobban van. Legyőzte a nemezisét, amiért kell, megfizet. Most rendben van a lelke, nem szenved. Annyira jó volt végre olyan skandináv nyomozóról olvasni, aki rendben van magával és a világgal!

Okosan építkező, izgalmas krimi volt, amin gondolkozhattam is. Tetszett!

Kepler: Nyúlvadász – Mint skandináv krimi: 90% izgalmas cselekmény, okos és fordulatos, súlyos témákkal.

Szubjektíven: 85% szerettem a logikusságát, Linna sorsának alakulását, a bosszú tematikát.