Megromlós, misztikus, fájdalmas, kosztümös.

Basil Hallward tehetséges festő, aki legnagyszerűbb munkáit készíti most, hogy rálelt a múzsájára. Az ifjú Dorian Gray nem csak csodás arcvonásokkal büszkélkedhet, de tiszta lélekkel is. Hallward egy nemes barátja, lord Henry nagyon meg akarja ismerni a fiatalembert, egy ülésre be is kéredzkedik. Basil hiába figyelmezteti, cinikus megjegyzéseivel rést üt Dorian lelkén. Aki rádöbben, milyen érték a külseje. A lelkét eladná, ha Basil festménye öregedne helyette, ő mindig ilyen szép maradhatna. Mikor nősülni készül, a hiúsága és barátai megjegyzései miatt nagyon megbántja Sibylt, aki a halálba menekül előle. Dorian ekkor veszi észre a festményen az első torzulást, majd idővel rájön, a kép viseli az idő és lelke romlásának nyomait, míg ő fiatal maradhat. De a Szépség legyőzheti az Erkölcsöt?

Két ötletem is lenne, milyen szempontból érdemes ezt a regényt elolvasni. Egyrészt, irodalmi klasszikusról van szó, amelynek már maga a szövege is érték. Ugyanakkor, mondandójában, a mi korunkban is roppant aktuális a témája.

A szöveg tömény. Wilde nem hiába ismert költőként is, még prózájában is a szavak mestere maradt. Nem hosszú a regény, mégis, kihívás végigolvasni. Mert nem lehet gyorsan átfutni rajta, ezeket a mondatokat fel kell dolgozni. Elrejt leírásokba is olyan tartalmakat, melyeket ki lehetne gyűjteni aforizma gyűjtemények számára. Ha ezeket mind érdemben fel akarjuk fogni és észrevenni, alaposan kell olvasni. Esetleg tartani egy-egy szünetet, és engedni a gondolatokat hatni. De simán élvezhető a szöveg lírája is, amint megszoktuk a szöveg súlyát.

A cselekmény pedig a szépség és fiatalság körül forog, amit a napjainkban még jobban istenítenek, mint a regény idején. Elég akármelyik reklámba belenézni, vagy belegondolni, mire nem képesek az emberek a szépségért. Akkor miért nem olvassuk többen a Dorian Gray-t, ha ennyire van aktualitása?

A szövege nem könnyű, pedig a vetélytársak olvasmányosak. A popkultúra más alakot faragott a karakterből, nekem pl. a Szövetség és Stuart Townsend jut róla eszembe. Ott már egészen más a tartalom, mint Oscar Wilde eredetijében. Másrészt, szerintem a korunk nem is akarja meghallani a Dorian Gray üzenetét.

Az egyik leggyakoribb sztereotípia, hogy a szépséget összekötjük a jósággal. Aki szép, arról nem tételezünk fel rosszat. Dorian Gray története e sztereotípia köré is épül. Az elején tényleg ilyen volt, naiv, szép és ártatlan. Végül már csak szép marad, de ez elég, hogy mindenki a másik kettőt is elhiggye róla. Így kezelik, ezzel úszik meg minden helyzetet. Embereket tesz tönkre, egyre mélyebbre süllyed, de amíg nem látni rajta, nem is feltételeznék róla, hogy ilyen ember lett belőle. A külső nem pótolhatja a belső értékeket – vagy mégis?

A lelke mocskos, a kép lassan egy szörnyeteg portréjává vált. Az Dorian lelke. A társadalom kritikája, hogy ezt észre sem vette, csak a látszat érdekelte őket. Ma is ez van. Nem jónak kell lenni – szépnek.

Az út, ahogy Dorian megromlik, érzékletes. A lélekrajz alapos, és a mellékalakok is élettel teltek. Lord Henry stílusát utáltam, de vele a kor kritikáját is adja Wilde.

Ma is aktuális üzenet és társadalomkritika, értékes szöveg. Ezért érdemes elolvasna ma is.

Wilde: Dorian Gray arcképe - Mint szépirodalom: 85% lírai és bölcs szöveg. Szinte példázat a szépségről és emberségről.

Szubjektíven: 75% hiába szép a szöveg, tömény is. Nehéz olvasni, a cselekmény is lassabb.