Elhagyott gyerekes, női ármányos, fenyegetett.

Cecilia Wilborg álomszerű életet él, és mindenre kész is, hogy ezt megtartsa. Egy előkelő környéken ő fogta meg a legjobb partit, akinek szült két szép kislányt is. A munkáját szereti, otthon dada segíti, imádja, hogy az egész környék őt irigyli. Így nem is kicsit veszi zokon, amikor az uszodában felejtett idegen kisfiút neki kellene hazafuvarozni szívességből. Mivel nincs otthon senki, magával viszi, és azt tervezi, másnap leadja az iskolában, legyen a tanárok gondja. De nem mennek a gyerekért, a rendőrség visszajut hozzá, és nincsenek jó válaszai. A kisfiúnak otthon kell, és a férje van olyan birka, hogy megengedi, maradhat náluk. Cecilia minden erejével igyekszik észre sem venni a fiút, de egy ponton áttörik a gát. Előkerül a fiút gondozó Anni holtteste, és a múlt is kezd felszínre kerülni. Cecilia minden hazugságot bevet, hogy megtartsa az életét, de túl sok titok és bűn van elrejtve az életében.

Most még kicsit emésztem ezt a történetet. Nem a megrázó a legjobb szó rá, de eléggé odacsapott. Néha jön egy-egy olyan szereplő, akinek olyan bűnei vannak, hogy legszívesebben bezárnám valahova nagyon messze és eldobnám a kulcsot.

E regény központi hősnője, Cecilia is ilyen. Ugyan egy-egy fejezetre átveszi a szót a címbeli fiú, Tobias, de az nagyon minimális a nő fejezetei mellett. Cecilia közel van ahhoz, amit betegnek lehet mondani. Szenvedés, hogy jó tulajdonságot találjak benne. Elsősorban képmutató és hazug, a végletekig. Mindene megvan, de semmi nem elég neki. A látszatért él: fontos, hogy gazdag legyen. Fontos, hogy irigyeljék a férje, a vagyona, a családja, a háza miatt. Ez határozza meg: semmi más nem érdekli, csak ezek.

Már a regény elején szembesülünk vele, mennyire más az igazi személye, mint amit mutat magából a világnak. Látszólag ő a csinos, gazdag üzletember neje, aki félállásban még dolgozik is, mellette csodás anya és házigazda. Látszólag imádja a férjét, a lányait, a munkáját. Valójában meg azt éreztem, hogy csak azt imádja, hogy mások ezért irigylik.

Így is vitt magával a regény. Az a kettősség, amit játszott, és amilyen igazából volt a nő, olvastatta velem a fejezeteket. A manipuláció, ahogy a sok árulását leplezte, már szinte gonosz zsenivé tették. Túl sok mindent úszott meg, mindig is. A krimis szál, kik a fiú szülei, miért hagyták magára, csak még érdekesebbé tette a helyzetet.

Majd jön egy hatalmas csavar, és a regény második felében Cecilia hazugságai sorra lelepleződnek. Sok az olvasónak is új, hiszen korábban csak utalt arra a nő, mennyi bűne van. Most sorra derülnek ki a dolgok, és fokozatosan újraértelmezik a kis Tobias történetét is. Nagyon tudtam drukkolni, hogy Cecilia bukjon csak le. Hogy ne tudja újabb hazugságokkal fedezni magát, mert gyomorforgató, amit végigcsinált. Egyszerűen ilyen embernek, legalább regényben, ne jöjjön össze a happy end! Azt persze nem árulom el, hogy mire fut ki a cselekmény…

Vitt magával a narráció. Az, hogy Cecilia és néha Tobias szólal meg, stílusos lett. Ez a nő olyan figura, akit szerettem utálni. A megnyilvánulásai is pont illenek ebbe a képbe. A valódi arcának tükre, egy számító dög, aki nagyon egyedien és egoistán látta a világot.

Csavaros, üdítően gonosz regény ez, amelynek a fordulatai nem egyszer megleptek.

Dahl: Fiú a küszöbön - Mint thriller: 80% fordulatos, lélektanilag jól felépített. Üdítő, hogy antihős a főszereplő.

Szubjektíven: 85% imádtam gyűlölni Ceciliát. Dahl endszeresen meglepett: lehet jobban is.