Nyomozós, családi titkos, összefüggéseket átlátós.

Könnyed találkának indult: szeretők játékos együttlétének az autómosóban. Azonban volt ott valaki, akit nem hívott senki. A kormány befolyásos tanácsadója, Henry Falck el is akarta küldeni a leskelődőt, de rá kellett jönnie, nem leskelődni érkezett. Gyilkolni. A rendőrség már csak az autómosóban legyilkolt szeretőket találja meg. Fredrik Beier kapja az ügyet, és eleinte politikai elméletek felé terelgetik. Öltek meg másokat is, akik befolyásosak voltak és kormánykörökben mozogtak. Ahogy azonban Fredrik egyre jobban beleássa magát az ügybe, felfedezi az igazi kapcsolatot: ő maga, pontosabban az apja munkája. Mindenre a múltban kell keresni a választ, és időben meg kell találnia, mielőtt megmenthetetlen lesz a jelen.

Johnsrud ezzel a kötettel zárja a trilógiát. Kint, skandináv területen szép sikerei voltak vele. Mutatja az is, hogy volt igény arra, hogy trilógiává bővüljön Fredrik Beier története. Mindegyik részben észrevehetjük, hogy van egy azonos séma. A bűntény a jelenben történik ugyan, de az indíték a múltban van. A Beier család múltja és a rég elásott titkok, amelyek magyarázhatják a történteket.

Szeretem, amikor összefüggenek az események. Akkor érzem a logikát, hogy a szerzőnek megvolt a terve a cselekményre, nem fog a végén a semmiből előhúzni egy nagy fordulatot, ami csak lóg a levegőben. Most mégis szenvedtem attól, hogy a trilógia egyes eseményei mennyire összekapcsolódnak.

Régen olvastam az előző részeket, és emlékeim szerint nem is tettek rám pozitív benyomást. Nagyon kevésre is emlékszem belőlük. A magánéleti szálak jobban megmaradtak a fejemben, de a gyilkosságok, és azokból milyen múltbeli esemény derült ki, eléggé a homályba vész. Itt viszont kellenének ezek az ismeretek, és nem egyszer éreztem úgy, hogy tudnom kellene, amire utal a szerző, de egyszerűen nem értem. Nem idézi fel Johnsrud a korábban leírtakat, legfeljebb magánéleti vonalon, amire amúgy is jobban emlékeztem. Nagyon hiányoztak a kis mankók, amelyek beindították volna az emlékezetem!

Van azonban egy sanda gyanúm, frissebb emlékekkel se szeretném sokkal jobban ezt a kötet. Egész egyszerűen brutálisan szürke és elkeserítő a hangulat, ami uralkodik a történeten. Tudom, ez a skandináv krimikre jellemző, de most kifejezetten erősnek éreztem a reménytelenség, az igazságtalanságok és a fájdalmak atmoszféráját.

Fredrik Beier ráadásul olyan ember, akire a nyomorult tökéletesen illik jelzőként. Valaha boldog volt, de egy tragikus baleset összezúzta. Lement a boltba, és amíg távol volt, kigyulladt a lakás. A legkisebb gyerek belehalt, ebbe tönkrement a házassága és a bűntudat nem ereszti, hiába telt már el 20 év is. Még ebben a kötetben is Fredrik nagyon szenved ettől a történettől, és még mindig szabotálja a kapcsolatait az önvád miatt. Rossz volt ezt olvasni, Fredrik depresszív élete elnyomta a saját életkedvem is.

Sajnos, a szöveg sem vitt magával. Hosszúnak éreztem a könyvet, sok olyan leírással, amelyek leginkább csak untattak. Nem az én világom volt ez most.

Véglegesen nem írtam le a sorozatot. Biztos vagyok benne, hogy egyben olvasva a három részt sokkal többet tud nyújtani. De most egy ideig biztos nem lesz kedvem újra elővenni.

Johnsrud: Kereszt – Mint skandináv krimi: 50% van társadalmi üzenet, rossz hangulat és szenvedő hős is bőven.

Szubjektíven: 10% kevésre emlékeztem a korábbiakból, túl nyomorult a főszereplő. Untam is.