Könyvesboltos, sorsokat befolyásolós, útkeresős.

Juliette álmodozó természet, ami szívesen nézi a metrón, mit olvasnak a körötte ülők. Az olvasmányaikon keresztül térképezi fel őket, és találgatja, milyen lehet az életük. Ő maga is a könyvek szerelmese. A munkáját sem szereti különösebben, de a könyveket és embereket annál jobban. Amikor betéved egy rejtett kis könyvesboltba, egy különös feladattal bízzák meg: könyvfutár lesz belőle. Figyelnie kell az embereket, és nekik ajándékozni a megfelelő könyvet. Mikor Soliman egy betegség miatt el kell, hogy utazzon, Juliette lesz megkérve, hogy vezesse távollétében a könyves boltot, és vigyázzon a férfi kislányára. Juliette közben ráébred, mivel akarja tölteni az életét.

Elvárásaim voltak, de nem teljesültek. Hiába van bájosság is ebben a kötetben, nálam a csalódások közé kerül. Úgyhogy, most panaszkodni fogok egy kicsit.

Kezdjük azzal, hogy alig van cselekmény ebben a történetben. Juliette elvan – tulajdonképpen nem boldog, de nincs is igazi gondja. A könyves futárság, ami elkezdi feldobni a napjait, de úgy láttam, lényegi változás nem lesz az életében. Eddig is azzal szórakozott, hogy nézegette az embereket, és az olvasmányaik alapján felmérte, elképzelte őket. Most is ugyanezt csinálja, annyi különbséggel, hogy van nála egy-egy könyv, amelynek olvasót kellene találnia.

Ez egyszerűen nincs annyira izgalmasan megírva, hogy lekössön! Lehetett volna aranyosan, csajosan krimis, ahogy egy-egy konkrét kötetnek gazdát keres. Ehhez képest véletlenszerűen nyernek olvasót a kötetek, és meglátásom a szerencsén, nem a lányon múlt, hogy jó könyv került a megfelelő emberhez.

Ha már ez a szál: azt sem tudtam elhinni, hogy az emberek egy-egy olvasmány miatt annyira megváltoztassák az életüket, mint amit ebben megírt a szerző. Van, aki nem csak egyszerűen munkahelyet vált, de az egész életét kicseréli. Ki hinné el, hogy a sikeres és jómódú üzletember mindent felad, mert egy könyv rádöbbentette, hogy a kertjében békésen legelésző állatok látványára akar kilépni reggel?

Bajban voltam a családdal is, akiknek az életébe Juliette belefolyik. Nem is igazán lehetett érteni, ott mi és miért történik. Mondjuk, nem is nagyon akartam. Nem lényegesek, ők csak az ok, amiért Juliette bekerül a könyvesboltba és újragondolja magát.

Valahol romantikus és kedves, ahogy ő tényleg elindul az álmai útján. Nincsenek igazán harcai, konfliktusai, egyszerűen megvan az elhatározás és megcsinálja. Csak rajta múlik.

Bár nem vagyok oda a szerelmi szálakért, itt még azt is tudtam hiányolni. Akkor legalább történt volna benne valami konkrétabb is. Mert így azzal tudok jellemezni mindent, hogy Juliette ráébredt, hogy az alkalmi élet, amibe belecsöppent, jobban tetszik neki, mint ahogy eddig élt. Vált. Minden fájdalom nélkül.

Stílusában sincs semmi olyasmi, ami megfogott volna. Szépen van megfogalmazva, de messze nem lírai. Nőies, de csak finoman. Nincsenek idézhető sorok vagy nagy felismerések, amit vinnék magammal belőle.

Kellemes, de kis semleges az egész kötet. Nem fáj olvasni, de nem is nagy élmény. Egyszer elment, de csak ennyi.

Féret-Fleury: Juliette nagy utazása - Mint női: 50% több karakter fejlődésének története, kellemes kis mesék, kevés tanulság.

Szubjektíven: 35% a hősnő szimpatikus volt, de sokkal izgalmasabb cselekményt vártam.