Disztópikus, ármányos, politikai, kapcsolatos, akciódús.

A 2050-es évek: Európa az összeomlás szélén áll. A nyugati országok nem tudnak mit kezdeni a beözönlött afrikaiakkal, a terror események mindennaposak. Magyarországon éppen elfoglalja az államfői hivatalt Varga Tibor. Ő régi barátját, állandó támogatóját Zsitvai Lászlót hívatja. Különleges feladata van a számára. Évek óta az arab királyi család pénzeli a karrierjét, akik most benyújtanák a számlát. Zsitvai lenne a kapcsolattartó, és a személy, aki segítene neki kitalálni, hogy maradjon meg az ország magyarnak, hiába vettek már szinte meg mindent az arabok. Közben egy fiatal rendőr átkerül a mesterlövészek közé – az új politikai irányvonal lassan kiábrándítja a szakmából. Egy pszichológusnő pedig a tömegek manipulálásával foglalkozva változtat a politikai álláson, amíg az arabok hagyják.

Réti László rendőrtiszt volt, de már sikerszerzőként is ismert a neve. Nem először ír olyan regényt, melyben Magyarország és Európa sorsa a témája. Nem fest vidám képet – hogy is lehetne azt. Ám annál sokkal jobban elgondolkoztat.

A cselekmény abban a világban játszódik, ahol a Falak mögött is. Annak folytatása a politikában, az európai helyzetben. Amilyen folyamatok ott elindultak, azoknak a kimenetelét látjuk most. Itt is ott van az arab elit a háttérben, akik évtizedekre előre terveznek és befolyásolják az európai történéseket. (Ők a legközvetlenebbül kapcsolódnak az előző kötethez.) De a szereplők, a direkt történet nem folytatása az előzőeknek. Így annak is megfelelő olvasmány lenne, aki nem olvasta a másik könyvet.

Milyen az a világ, amit bemutat? Zord. Egyrészt, benne van az a korrupció, ami mindent áthat. Egy olyan világ rajza, ahol már nincsenek rendes emberek. A vezetésben biztosan nem. Tulajdonképpen mindenkinek rossz világa van benne, kivéve az arab elittel. Még a sikeremberek is csak bábuk. Az átlagember meg nem is számít.

Politikailag kegyetlen. Az ember önkéntelenül is azon kezd el gondolkozni, mi csak fikció, mi az, ami akár igaz is lehet. Mostoha a kép. Megüti az olvasót, de ez jó is. Mert gondolkoztat, megfog és késztetést okoz, hogy megpróbáljunk a politikai jelszavak mögé látni. Már most.

A bemutatott emberek elsőre nagyon nem voltak szimpatikusak. Talán, Kamil volt a kivétel. Ő a rendes, becsületes ember a történetben, meg is fizeti ennek az árát. A többiek olyanok, mint a világ, amiben élnek. Ha ezt elfogadjuk, akkor már sokkal elfogadhatóbbak. Ilyennek kell lenniük, hogy túléljenek. De még így sem biztos, hogy sikerül.

A politikán, összeesküvéseken túl magánéleti szinten is komoly kérdéseket dob fel a regény. A szülő – gyermek kapcsolatok, egy súlyosan fogyatékos gyermek kezelése a családban. Ezek ugyanolyan figyelemmel és érdekesen vannak megírva, mint a politikai és akció szálak. (Kamil miatt még akció jeleneteket is kapunk, hiszen testközelből látjuk, milyen az új rendszer a gyakorlatban, az azonnali lőparancs.)

Réti stílusa is nagyon olvastatja a kötetet. Olvasmányos, realista stílusú, de mesélős is egyben. Nincsenek hosszas leírások, ami van, lényegre törő és fontos. A párbeszédek ülnek, olvastatják magukat.

Nem egy vidám történet, de nem is kell annak lennie.

Réti: Európa halála - Mint thriller: 90% fordulatos. Sok szálon vezetett, de logikusan összekapcsolódik. Agyalós.

Szubjektíven: 90% bírtam, ahogy minden összeér. A szereplőket is bírni kezdtem a végére.