Gyilkosságos, fenyegetett, lelkiismerettel szembenézős.

Guy azért utazik, hogy végre elváljon. Felesége, Miriam rég külön él tőle, szeretői vannak. Guy is megtalálta más oldalán a boldogságot, aki mellett el tudja képzelni a teljes életét. A vonaton egy idegennel elegyedik szóba, aki az apja miatt van kiakadva. Bruno szereti a különös ötleteket, és most is felötlik benne egy: a tökéletes gyilkosságé. Mi lenne, ha ők megölnék a másik életét megkeserítő személyt? Nincs indíték, a másiknak meg lesz alibije. Guy örül, amikor magára hagyhatja a férfit. Neje, Miriam azonban kellemetlen meglepetéssel szolgál: terhes, de a házas szeretője nem válik el miatta. Miriam Guy mellett maradna, hogy neve legyen a gyereknek. Guy kész visszafogadni, noha így le kell mondania a szerelméről és az álmai állásáról is. Már megkezdi az eljárást is, amikor Bruno megfojtja az asszonyt. Guy sejti, hogy ő volt, de nem akarja igazán elhinni. Míg Bruno zsarolni nem kezdi: most ő jön!

Vannak olyan írók, akiknek szinte minden regényéből készül film, a nevük valamiért mégsem lesz közismert. Patricia Highsmith volt az, aki kitalálta a tehetséges mr. Ripley karakterét, több regényt is írt róla. Ő írta a Carolt. Hitchcock „Idegenek a vonaton” című filmje is feldolgozás, és Highsmith írta az eredetit.

A filmet is láttam, és elég sok a változás a kettő között. Hitchcock sokat filmesített a történeten, átdolgozták a szereplőket és a cselekményt is, elég jelentősen. A film egy rossz helyzetbe került ember története, aki a szerelmével küzd azért, hogy igazságot is szolgáltassanak, és az életük is visszatérjen a normális kerékvágásba, az őket fenyegető őrült előtti időszakba. A regény viszont egy gyenge férfi története, akinek a gyengesége elvezet addig, hogy egy megszállott (Bruno) gyilkost csinál belőle.

A Két idegen a vonaton egy pszichothriller, amiben nem a gyilkossá a hangsúlyos. Nem a nyomozás és a krimi a lényeg. Ezek csak a cselekmény hátterében vannak benne. A kiemelt helyen azt találjuk, ahogy Guy a folyamatos nyomás hatására megtörik. Szilárd elvei voltak, ugyanakkor egy annyira jó ember, akit könnyű kihasználni. Amit Miriam meg tudna vele tenni, az alapján elég szánalmas kis papucs ez a férfi. Nem egy hős. Bruno folyamatosan sakkban tudja tartani, és lelkileg kínozza. Reálisan gondolkodva Guy tehetett volna ellene valamit, lettek volna lehetőségei. Ő azonban egyre jobban retteg, és annyira szorong, hogy a nála erősebb Bruno el tudja érni, amit akar.

A lelki nyomás akkor sem ér véget, hiszen a férfi lelkiismerete sem nyugodhat, Guy az egész regényben gyötrődik, és mivel elbukik, csak egy módon nyerhet valamiféle megváltását.

A regény erőssége, ahogy a szerző a két fő karakterét megfogja. Bruno a végére számomra egészen pszichopata figura lett, egy megszállott. Nagyon beteges, ahogy rákattan Guy figurájára, és eleven pokollá teszi az életét. Guy teljes összeomlása pedig érzékletesen és átélhetően dokumentálva van a lapokon.

Highsmith jó mesélő, és még úgy is olvastatta magát velem a kötet, hogy viszonylag kevés esemény történik benne. Hiszen itt az a fontos, amit a szereplők, elsősorban Guy, megélnek és éreznek.

Más, mint a film, kevésbé hősies vagy kommersz. De ettől értékesebbnek is éreztem.

Highsmith: Két idegen a vonaton - Mint thriller: 85% lélektanilag erős, jól szerkesztett kötet, magával sodró prózával.

Szubjektíven: 75% mást vártam, a tettek helyett az érzések domináltak, de lekötött.