Pszichiáteres, gyilkos után nyomozós, tiltott érzelmes.

Dr. Judd Stevens nem kevés munkával tette az életét újra élhetővé és boldoggá. Nagy szerelme, a felesége egy autóbalesetben veszett oda meg nem született gyermekükkel. A férfi utána tette fel az életét a bajban levők megsegítésére, és vette kezdetét egy sikeres pszichoanalitikusi pálya. Már a nőt is ismeri, aki képes lenne a drága halott helyére lépni, ha Judd tudja is, hogy amíg a páciense a nő, nem közeledhet felé. Beéri azzal, hogy heti háromszor az üléseken mellette lehet. Ám most minden megváltozik: brutálisan meggyilkolják a férfi egyik betegét, majd a titkárnőjét is. A nyomozást vezető rendőr máig haragszik a férfira, amiért a társa gyilkosát elmegyógyintézetbe küldte villamosszék helyett. Judd a gyanúsítottak között találja magát, és rádöbben, ha életben akar maradni és nem börtönbe kerülni, magának kell a gyilkos nyomába erednie.

Sidney Sheldon egyike azon szerzőknek, akik szinte megszámlálhatatlan könyvet adnak ki, közel azonos minőségben. Sokféle témában: egyik romantikusabb, másik krimisebb, de a cél mindig az, hogy az olvasóknak könnyed szórakozást nyújtsanak. Nem az irodalmi érdemei miatt fogunk emlékezni rá, de kikapcsolódni éppen megfelelőek ezek a kötetek.

Az Álarc nélkül a thriller vizeire merészkedik, de mivel elsősorban szórakoztató könyv és nőknek, nem válik egy percre sem vérfagyasztóvá. A főhős üldöztetettségét, egy-egy ponton életveszélyes helyzetét igyekszik ugyan érzékeltetni, de egyszer nem éreztem úgy, hogy Judd valódi veszélyben lenne. Valahogy benne volt a kötet stílusában, hogy lehet némi szenvedéssel, de a végére megérkezik a happy end.

A könnyedségét így egyszerre éltem meg pozitívumként és hátrányként is. Egy thrilleren szeretek borzongani, amit itt nem kaptam meg. Viszont könnyeden le-felvettem a könyvet, utazásra éppen ideális. Amikor akartam olvastam, amikor dolgom volt, félretettem és később folytattam tovább.

A cselekmény mozgalmas és több szálat kever. Judd maga próbál rájönni, ki tör az életére és fenyegeti a körötte levőket. Több betege is van, akiknek bizony akadnak rejtegetnivaló titkai. Itt meglátszik, hogy Sheldon regényei a ponyvák rokonai: az egykori sztárszínésznő botrányos magánélete középpontba helyezve egy más regényben akár remek guilty pleasure kötet is lehetne. Közben a rendőrség rászáll a férfira, akinek időnként az életéért is futnia kell. A szerelmi szálról még nem is beszélve…

Különben ez a szál, ami nem hiányzott volna nekem. Újra a ponyvához közelít: amit itt megmutat Sheldon Judd és Anne között azt inkább nevezném vonzalomnak, mint szerelemnek. Egyrészt, első látásra szövődik, és mindketten mélyen titkolják a vonzalmukat a másik elől. Másrészt, hogy is lehetne szerelem, amikor alig tudnak egymásról valamit? Az, hogy valami van a tekintetében, ami megfog – vonzalom!

Mivel ez a szál nincs erőltetve, elmegy. A vége jobban fájt. Nincs kellően előkészítve a csavar, így nekem csalódást okozott.

A szereplők pár vonással jellemzettek, de zsánerek, így működnek ennyi alapozással is.

Egyszer el lehetett olvasni, nem is fájt – de nem egy maradandó regényélmény.

Sheldon: Álarc nélkül - Mint thriller: 55% könnyed stílusú, könnyen követhető, a végére nagynak szánt csavarral.

Szubjektíven: 50% nem szeretem a semmiből behozott csavart, de a pszichés vonala tetszett.