Túszejtős, összeesküvést megfejtős, igazságot tevős, álcás.

Jack Reacher Virginia felé halad töretlenül: van ott egy nő, akivel találkozni akar, bármi is kerüljön az útjába. Stoppolni próbál, de a barátságtalan kinézete, összevert arca miatt nem akad senki, aki szívesen az autójába venné maga mellé. Egy különös trió mégis bizalmat szavaz neki. Egyen-ingben két férfi és egy nő a hátsó ülésen. Látszólag egy csapatépítő tréningről tartanak hazafelé, de Reacher felfigyel rá: itt valami nagyon nem stimmel. Útzárak is vannak, a rendőrség nagyon keres valakit vagy többeket. Ahogy titkon sikerül kommunikálnia a nővel, rádöbben, egy túszdráma és gyilkossági ügy közepébe csöppent. Reacher segíteni akar, még ha életveszélybe is kerül. Már csak azt kell kitalálnia, mi folyik még itt, és hogy vegye fel a kapcsolatot az FBI-jal úgy, hogy ne gondolják gyilkosnak.

Úgy tűnik, közel 15 kötetet kellett várni, hogy legyen a Reacher regényekben egy olyan átívelés, ami több köteten át kitart. Igaz, nagyon halvány ez a szál, de már van bennük valami, ami összekapcsolja a köteteket annak ellenére, hogy Reacher minden részben más ügyet old meg. Megismert telefonon egy nőt, szimpatikus neki, így elindul felé. Csak ennyi az átívelés, halad Virginia felé, miközben újabb kalandokat él át. De ez már egy váz, ami a regényeket egymás után fűzi.

Nem tűnik soknak, de mivel egy olyan sorozatról van szó, amiben a változás nem jellemző, ezt is nagy haladásnak éltem meg. Ugyanis a főszereplő semmit nem fejlődik. Láttuk már, az előző kötetben, hogyan alakultak ki a szokásai és szilárdult meg a világlátása. Jack Reacher az utolsó katonai nyomozói ügye óta pontosan ugyanazt az életet éli, ugyanazon elvek alapján. Annyira fix jellem, hogy Child már árnyalni sem próbálja a karaktert. Ebben a történetben Jack pont olyan, mint volt akármelyik korábbi történetben. Ez egyszerre stabil pont: aki megszerette a karaktert, soha nem csalódik. Ugyanakkor nincs mozgás sem, nincs irodalmi és karakterfejlődés sem. Amit azért már kezdek hiányolni.

Pozitív élmény volt ebben a kötetben, hogy Child egy állandó elemet kivett a cselekményszálak közül. Mivel most Reacher egy nő felé tart, nem kezd viszonyt egy erős és önállónővel sem, akivel a jelen eset során találkozik. Pedig jelölt kettő is akadna, de most nem kell egy alkalmi viszony semmibe tartó szálait követnünk, ahogy korábban sokszor.

Az ügyben kellemesen keverednek az akció és krimi szálak. Reacher szokás szerint jobb mindenkinél, és most olyan megfigyelőkészséget mutat fel, amit Sherlock Holmes is megirigyelne. Simán kikövetkezteti azt, amit két állami szerv is nagyban ködösít hosszú évek óta és tart titokban. Nem is kell komolyabban nyomoznia, ő a kis részletekből meglátja a nagy összefüggéseket. Ez talán máskor idegesített volna, de Child annyira pörgő és akciódús cselekménysorral támogatja meg, hogy nem volt időm ezen merengeni.

Nem is annyira a krimi a lényeg, hanem ahogy Reacher igazságot oszt, embereket ment és megoldja a helyzeteket. Verekedés, üldözés, szökés, lövöldözős párbaj, komoly összeesküvések, akad itt minden a palettán.

Stílusban a szokott lényegre törő – ugyan Reacher elbeszélését jobban kedvelem, de ok.

Kellemesen elszórakoztatott: amit szeretek a sorozatban, megkaptam most is.

Child: Összeesküvés – Mint krimi: 85% változatos cselekmény, karakán hős, fordulatok, de megújulás nélkül.

Szubjektíven: 90% ismerős felállásból lett izgalmas, változatos történet a szokott elemekkel.