Házasságos, naplóírós, hagyományokkal szakítós, keleti.

A férfi egyetemi tanár, már idősödő japán úriember. Naplót ír, mellyel át akarja hidalni a kommunikációs szakadékot a felesége és maga között. Mert vannak dolgok közöttük, elsősorban a szexuális életükben, melyeket nem tudnak megbeszélni az asszonyba nevelt hagyományos elvek miatt. De amelyeket meg kellene oldaniuk. Hiszi, ha a nő elolvassa a sorait, megoldást találnak a gondjaikra. Rájön, a felesége is naplót vezet, ennek elolvasását azonban ő maga kerüli. A nő viselkedéséből igyekszik olvasni, élvezi, hogy a felszított féltékenység és a megfelelő gyógyszerek újra potenssé teszik. A rejtett gyanakvását pedig igyekszik elnyomni. Közben a felesége is folytatja a maga játszmáit, a hagyományok és tisztesség látszata mögött boldog és kielégített akar lenni, bármi áron.

Már aludtam rá kicsit, így árnyaltabban látom, mi is akar ez a regény lenni. Egy párkapcsolat problematikáján keresztül bemutatja, hogy változott meg a kultúra a felgyorsuló világban, és ennek milyen következményei vannak az egyes emberekre és az erkölcseikre.

Japán hagyományos kultúrájában a férfiak domináltak, szigorú társadalmi és viselkedési szabályok szerint éltek az emberek. A regény hősnőjét ennek a szellemében nevelték fel, de egy teljesen megváltozott világban kellene ezek az elvek szerint élnie. Folyamatosan érkezik a nyomás, hogy hasonuljon a környezetéhez. Még az olyan látszólag apró dolgokban is sok a mélyebb pszichés hatás, mint a ruházata. A nevelése szerint hagyományos, japán kimonót kellene viselnie. A jelenben viszont ott vannak az európai ruhák és ékszerek, parfümök. Az, hogy a külsőt megváltoztassa, hozza magával, hogy belül is változzon. Hogy a nyugati kultúra hirdette önmegvalósítás és boldogságkeresés legyen a fontosabb.

A regényben érdekes a szereplők közti dinamika. A felszínen mintaházasság, hagyományos értékek szerint. A felszín alatt azonban kimondatlan problémák vannak, sokféle és szexuális feszültség is. Elsőre a férfi tűnik a negatívnak, aki változtatni akar, és erre kényszeríti a nejét is. Ám ahogy kibomlik a cselekmény, a nő az, aki igazából a drasztikus változások megtestesítője. Ő az, aki mozgatja a szálakat és sokkal több titka van, mint amit az olvasó sejthet az események közepette.

Amiért utáltam, amiért a regény felhúzott, hogy ez a nő végtelenül álszent és manipulatív. Neki fontos, hogy őrizze a jó, hagyománytisztelő asszony álcáját, közben meg olyanokat csinál, hogy a hajam égnek áll. Önző, aki simán tönkreteszi a körötte levők életét, legyen az a lánya, vagy a férje. De mindenkinek játssza az áldozatot. Azzal nem lenne bajom, ha felvállalná magát és a tetteit. Akkor azt mondanám, modern nő, aki a boldogságáért kész változtatni az életvitelén, harcos. De így, hogy alakoskodik, megjátszós, csak a megvetésem jut neki. Hogy lehetne mindkét világban nyertes? Ez, hogy mindent akar, semmit nem ad fel, csak hazudik és kavar, miközben romlásba dönt mindenkit…

Az értékválsággal együtt jár az erkölcsi romlás. Ez is benne van ebben a történetben. De a nő esetében mélyebb a probléma.

Bár van erotika is a cselekményben, messze nem úgy, mint a nyugati erotikus regényekben. A szex is tünete annak a társadalmi, szociális helyzetnek, ami a cselekmény mögött megbújik.

Tanizaki: A kulcs - Mint kortárs: 85% eltalált karakterek, érdekesen bonyolított kapcsolatok, mai válsággal.

Szubjektíven: 30% annyira utáltam a feleséget, hogy az megrontotta az egész élményt.