Más világokkal szembenézős, küzdős, kapcsolatos.

Derry közismerten más, mint a többi város. Ralph számára azonban ez csak az otthona, ahol már az élete nagyját leélte, ahol megözvegyült. Eleinte nem vesz észre semmit, bár feltűnik neki, hogy egyre kevesebbet tud aludni. A korának, a gyásznak tudja be, de egyre kórosabb a betegség, és egyre kevesebbet alszik. Már olyan dolgokat is felfedez, mely a legtöbbek szeme elől rejtve marad. Más lények is járnak közöttük, egy más dimenzió szülöttei, akik hatással vannak az emberek életére. Ralph már látja őket, és küldetést kap: van itt valaki, aki rosszat művel az emberekkel. Meg kell állítani! Ha célba ér, a mindenség fog szenvedni. Szerencsére a férfi segítőket is talál maga mellé, és lehetősége nyílik az utolsó döntésével egy számára fontos életet is megmenteni.

Stephen King már az előtt is helyezett el kapcsokat a regényeiben, hogy szeretett volna a komolyabb irodalomban is nyomot hagyni. Derry az egyik olyan helyszíne, ami ismerős lesz minden King olvasónak. Az egyik legismertebb története, Az itt játszódik, de sokat emlegetik más műveiben is.

A Nem jön szememre álom is Derry városába vezet el minket. Ám most nem éreztem olyan szürreálisnak, olyan félelmetes helynek, mint a helyszín ígérte. A regény első felében nem is nagyon értettem, hogy fog ebből egy nagyobb történet kibontakozni. Derry normális kisvárosnak tűnt, bár aztán elkezdődtek a furcsa események.

King most azzal játszik el, hogy több dimenziót helyez el egymás mellé, amelyek hatással vannak egymásra. A legerősebb kapocs a Setét Torony világához köti, de talán pont ezért voltam ennyire elégedetlen a kötettel. Egy karaktert kell itt megmenteni, aki abban a sorozatban kell, hogy szerepet játsszon. Szerintem olyan szerepet, ami nem is különösebben emlékezetes. Így eléggé becsapva éreztem magam: nem részei vagyunk most annak a történetnek, csak gondoskodni kell arról, hogy majd az a történet eljuthasson a végkifejletthez. Így ez az egész csak egy nagy előkészület ahhoz, amit már olvastam.

Nem volt benne olyan esemény, amire könnyeden rásütném, hogy horror. Messzebb megyek: ezen a köteten nemhogy nem féltem, még csak nem is izgultan. Valahogy egy percre sem tudtam elhinni, hogy baj történhet. Eléggé untam, ami egy King-történet esetében katasztrófával ér fel.

Olyan szereplőre sem bukkantam, aki mögé egyértelműen fel tudtam volna sorakozni. Ralph, oké, a történet hőse, de nem tett rám mély benyomást. Egy idősödő ember, aki belekeveredik egy nálánál nagyobb történetbe és helytáll. Megvan a maga tragédiája, de ez teszi hőssé. Ő lesz az, aki áldozatot hoz másért. Szimpatikus, de nem éreztem jellegzetes figurának, akit megjegyzek, és akit az emlékeimbe vések. Feledhető.

Sajnos, ez számomra a regény legfőbb jellemzője: feledhető. Az egész cselekmény, a szereplők és a különféle lények és dimenziók is. Máskor díjazom a más regényekhez kapcsolást, de most ezt sem szerettem.

Ez most sajnos nem volt az én regényem, bízom benne, hogy a polcomon várakozó King-kötet sokkal jobb szórakozás lesz majd.

King: Nem jön szememre álom - Mint horror: 35% több szálon vezetett történet utalással más King sztorikra, de túlírva.

Szubjektíven: 10% untam, nem volt ijesztő. Az utalásai is csak fárasztottak, nem adott pluszt.