Időutazós, kiutat keresős, kapcsolatos, nyomozós.

Barry Sutton kiégett rendőr, akit már csak a megoldandó rejtélyek tartanak józanul. A lánya, Meghan évekkel korábbi halála óta minden más szétesett körötte. A legújabb esete miatt kerül közelebbi kapcsolatba a Hamis emlék – szindrómával. Egy nő előtte lett öngyilkos, aki ebben szenvedett. Emlékezett egy olyan életre, melyet nem élt le, de valós emlékei voltak róla. Barry valami rosszat sejt, és elindul a nő nyomain, egyre közelebb jutva egy őrült felfedezéshez. Pár éve Helena visszautasíthatatlan ajánlatot kapott: egy milliárdos feltaláló betársulna a székébe, mellyel emberek emlékeit lehet feltérképezni és rögzíteni. Már a cél előtt döbben rá a nő, mit építettek valójában. A felfedezésük a világ végét hozhatja el, a nő ezt akarja megakadályozni. Egy emberben bízhat: Barry lesz a társa életeken és utazásokon át.

Az ilyen könyvekkel vagyok a legnagyobb bajban. Van benne egy olyan csavar, nem is az elején, de nem is a végén, ami átírja az addig olvasottakat. E nélkül érdemben nem tudok mesélni a kötetről, de ha elmesélem, az olvasási élményét teszem tönkre annak, aki ezek után szeretné kézbe venni a kötetet.

Crouch mestere az ilyen fordulatoknak, és most is egy ilyen okos könyvvel lepte meg az olvasókat. Nem is egy csavar van – a történet egy-egy pontján mindig jön egy olyan meglepetés, ami gyomrosként hat az olvasóra. Folyamatosan arra leszünk kényszerítve, hogy más szemmel nézzünk az addig megismertekre.

Szerettem, hogy a szerző nagyon logikusan építkezik. Minden kis eseménynek jelentősége lesz valamiképpen a későbbiek folyamán, így érdemes nagy figyelemmel olvasni. Crouch odafigyel a részletekre, és nagyon ötletesen csavarja az eseményeket.

A történetben egy formában megjelenik az időutazás, és Crouch ebbe a zsánerben is képes újat mutatni. Egy olyan megoldást talált ki, amellyel eddig még nem találkoztam. Logika van ebben a történetszálban is, működik a szerző ötlete erre a technikára. Imádtam, amikor rádöbbentem a szereplőkkel együtt arra, mik valójában a címet is adó hamis emlékek.

A történet tempója is egyre jobban pörög. Az elején szinte skandináv jellegű, szomorú krimi váltakozik egy tudományos kutatás Crichtont idéző történetével. A maga módján jó mindkettő, de itt még csak alapoz a szerző. Amint leleplez pár összefüggést, száguldunk egy brutális disztópia felé és egy kétségbeesett kísérlethez, mellyel a hőseink meg akarják menteni a világot.

A kötet folyamatosan gondolkoztat is. Mi lenne, ha megváltoztathatnád a múltat? Mit tenne az emberiség, ha létezne ez a technika? Crouch pesszimizmusában tudtam osztozni. Magam sem hiszem, hogy sikerülne jóra használni egy ilyen eszközt. Az emberiség pillanatok alatt megtalálná a módját, hogy ezzel is pusztítson és kiirtsa magát. Van olyan technika, amire nem érett még az emberiség.

Olvasmányos, élvezetes is ez a regény. Van karakterfejlődés, izgalmas a cselekménye, miközben ad fejtörésre alkalmas témát is bőven. Szerettem is benne, hogy intelligensen szórakoztat. Sci-fi, thriller, disztópia és szerelmes regény egyben.

Crouch újabb remek könyvet írt, polcra is kell tennem!

Crouch: Hamis emlékek - Mint sci-fi: 85% ütős disztópia világkép, emlékezetes karakterek és elgondolkoztató témák.

Szubjektíven: 90% az ötlet remek. Az időutazás nagyon lekötött e formában, kreatív kötet.