Fülszöveg: 

Rachel Cunningham másfél évtizeddel ezelőtt egy pszichiátriai intézetbe záratta saját magát, ahol egyre csak az emlékezetében tátongó lyukak kínozták, és a bizonyosság, hogy ő a felelős a szülei haláláért.

Ám amikor új részletek tárulnak fel előtte a gyilkosságokkal kapcsolatban, Rachel válaszok után kutatva visszatér arra a helyre, ahol egykor biztonságban érezte magát: a michigani Felső-félsziget erdeinek legmélyén megbújó hatalmas családi vadászházba.

Ahogy Rachel lassanként elkezdi kideríteni, mi történt a szülei meggyilkolásának napján, rájön – épp úgy, ahogy anyja is tette egykor –, hogy az otthon nem csak a szeretet, de a leírhatatlan gonoszság színhelye is lehet, és a kötelék, ami a saját nővéréhez fűzi, a legmérgezőbb mind közül.

Szerintem: 

Kellene egy pro- és kontra lista, hogy el tudjam dönteni, mennyire tetszett nekem ez a regény. Vannak benne jó dolgok, ugyanakkor hiányérzeteim is akadnak.

Az első, hogy

jól ki van találva a felépítése. Párhuzamosan haladunk két elbeszélővel, így a jelen és a múlt fokozatosan fedi fel a titkait a nagy összecsapásig. A múltban az állatkutató Jenny meséli el, hogyan igyekezett megmenteni a lánya lelkét, miközben egyre jöttek a csapások. A jelenben Rachel kutatja a múltját, mi is történt a szüleivel kb. 15 évvel korábban. Dionne jól húzza az ember idegeit, hogyan kapcsolódnak össze a történetek.

A gond itt az lesz, hogy amint kiderül a kapcsolat – Jenny Diana után szült még egy kislányt, ő volt Rachel – , már nincs meglepetés. Thriller, fordulattal és csavarral, meg kellene tudni lepődni. Itt ez nem lesz meg, annyira adja magát, hogy a pszichopata Diana tehet mindenről. Az olvasó a szövegből tudja, amit az anya nem mer magának beismerni és igazán elfogadni. Hogy Diana segítette a halálba a vendégségbe náluk levő kisfiút. Hogy Diana azért zárta be a húgát, mert végezni akart vele, majd preparálni a testét. Hogy Diana lökte le a szikláról a terhes anyját, mert nem akart egy kisöccsöt is a húga mellé. Hogy Diana hagyta meghalni az erdőben talált kislányt. És lehetne sorolni tovább is. Még az anya elbeszélésén át is süt, hogy mennyire sötét az a gyerek. Így Rachel nyomozása, hogy mi történt, lehet tudni, mivel zárul és ki a felelős. A pontos részletekért kell csak elolvasni, mert a kötetből egyértelmű. De a címből is.

A lelki feszültség, anya és lánya érzelmi túlterhelése Diana miatt viszont jól meg van fogva. Két ártatlan, jó ember, akik szembetalálkoznak az eleven gonosszal és próbálják megváltani, majd csak túlélni. Nem véletlenül nekik kell lenni az elbeszélőnek – a csavar meglepetését ez tudja némileg pótolni. Ha tudjuk is, mit tett a lány, az marad kérdésnek, mire mernek ezzel szembenézni és mit tudnak tenni.

Viszont, van még egy szereplő, Charlotte, aki ugyan egy kis meglepetést jelent a történet végére, de őt nem érzem olyan jól összerakottnak, mint a család más nőtagjait. Azt nem értettem, ő miért lett ennyire Diana bábja és társa. Segített lemészárolni neki a saját családját, de miért? Ez az egyik kis hiányérzetem.

Érdekes szín a történetben Rachel kapcsolata az állatokkal. Azért Dionne nem megy el addig, hogy természetfeletti legyen, de a misztikus jelzőt azért rátenném. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy ténylegesen beszélgessen velük. De egy ponton Jenny nagyon szépen megfogta, hogy ez milyen érzék és ezzel helyretette.

A természetközeliségét is szerettem a történetnek. Mindkét szülő állatokat tanulmányoz erdei környezetben, a család is szinte a vadonban él. Mindkét lány sok szállal kötődik az erdőhöz és a lakóihoz, ha az előjel más is. Dionne fontos szerepet ad a történetben több állatnak is valamely módon – Fehér Medvét biztosan megjegyzi mindenki, aki végigolvassa a könyvet. Megjegyzem, nekem az egyik legdrámaibb és legfájdalmasabb rész a történetben az volt, amikor Diana a húga kedvenc medvéjét és vele a testvérét bántja.

Feszült, gyors tempójú, lelkileg is megfogott regény. Korrekten meg is lett írva.

Szóval, még mindig nem tudom. Sok minden tetszik benne, más kevésbé. Alapból nagyon zavar, hogy Jenny mennyi mindent lenyelt és reménykedett, majd csak rejtette Diana dolgait. Olyan szinten pszichopata és veszélyes volt mindig is, annyi mindent vett el tőlük, hogy felfoghatatlan számomra, miért nem záratták gyerekként intézetbe. Van egy rész, amikor Jenny azon mereng, hogy egyik lányáért nem áldozhatja fel a másikat. A meg sem született fiával mégis megteszi, hiszen Diana miatt hal meg a kisfiú. Ez a legnagyobb bajom.