Hősies, túlélésért küzdős, háborús, régi legendákat újra életre hívó.

Egykor Tündöklő Lovagok védelmezték az emberiséget, de sokuk elfáradt és a lovagok eltűntek. Az emberek örökös harcban találták maguk a fennsíkon, ahol az egykori Tündöklők páncéljaival és fegyvereivel vezérekké és nagy harcosokká lett férfiak háborúznak az erőforrásokért, mágiáért. Kaladin álma a katonaság volt, de apja tanítása hatott rá, letett erről, hogy seborvosnak tanulhasson. Ám amikor kapzsi földesuruk bosszúból az öccse életére tör, Kaladin önkéntesként vele tart a seregbe. Ösztönösen remek lándzsás, szerencse kíséri lépteit és balsors: akit meg akar védeni, elveszik. Egy újabb nagyúr árulása miatt a rabszolgák között találja magát, mint hídász. Halálra szánják, de ő kész még egy próbát tenni, hogy megmentse az embereit. Nem sejti, hogy sokan egy legenda nyomában járnak, melynek ő is része.

Brandon Sanderson az egyik kedvenc fantasy szerzőm. Ez a kötete sem véletlenül Gemmell – díjas. Ahogy a Ködszerzet-regények, ez is monumentális, hősies, kalandos és tartalmas. Ilyennek kell lennie az epic fantasy regényeknek!

A cselekmény több szálon és idősíkon játszódik. Mindnek megvan a maga jelentősége, ha nem is tetszettek egyformán. A király öccse látomásoktól szenved, és lassan ráébred, mennyire rosszul próbálkoztak eddig a hercegek. Közös ellenségük van: össze kellene fogniuk! Egy fiatal lány lopni érkezett egy mesterhez, de olyan tudás nyomára bukkan ott, mely átírja az eredeti szándékait. A múlt szilánkjai, ahol az egykori Tündöklők jelennek meg. Végül, a kedvencem. Kaladin kalandjai, két idősíkban. Egyszerre látjuk, ahogy a négyes osztagot igyekszik életben tartani az örök háború közepette, és megelevenedik az út is, amely odáig vezetett, hogy rabszolga lett belőle.

A történetszálak úgy sodródnak, hogy a kalandos és a misztikus, inkább varázslós és filozofikusabb részek keveredjenek. Így több igényt is ki tud a szerző elégíteni: akinek fontos a világépítés? Szeretni fogja. Aki sodró cselekményre, kalandokra vágyik? Szeretni fogja.

Sanderson képes olyan témákat is izgalmasan megírni, hogy miért kell szabadidejükben is gyakorolni a halálra szánt hidászoknak a híd hordását. Át tudja láttatni a nagyobb csatákat is, nem veszünk bele a részletekbe, noha megmutatja egyes emberek küzdelmeit is, de a csata egészét is átfogja szinte panorámában.

A karakterei sokszínűek, a mellékalakok között nagyon színes és egyedi alakok is találhatóak. A kiemelt szereplők, Kaladin és Dalinar kifejezetten hősiesek. Ám ez nem azt jelenti, hogy tökéletes emberek. Attól olyan szerethetőek, hogy kétségeik vannak. Ahogy Kaladin a személyisége rusnyább felével küzd, roppant hatásos lett. Mégis, annyira kiemelkednek – főleg Kaladin – a szereplők közül, hogy példaképek lehetnek. Olyanok, akik hatással vannak a világ alakulására.

Akik képviselik azokat az értékeket, melyek a mai világban is szükségesek lennének. Nem lenne szebb egy olyan világ, ahol a gyengét védi az erősebb, és igazság van? Ha nagyon akarom, még korunkat is bele tudom látni az örök háború világába.

Ha valamibe bele akarnék kötni, hogy magyarul még csak az első könyv elérhető. Van még két folytatása, szeretném azokat is elolvasni!

Sanderson: A királyok útja – Mint fantasy: 95% ötletes, hősies, tág világgal, sok és változatos szereplőkkel. Izgalmas.

Szubjektíven: 90% Kaladin nagy kedvencem lett, imádtam a kalandjait. Folytatást várok!