Házasodós, párkapcsolati zűrös, átkot megtörős, nyomozós.

Anita és a társai már nagyban készülődnek az esküvőre. A törvény ugyan nem engedi, hogy bigámiát elkövetve Anita minden szerelmének a felesége legyen, így a férje Jean-Claude lesz, de fogadalmakat tesznek egymásnak. Ez nem várt feszültségekhez is vezet egy-egy kapcsolatban, amit a nő igyekszik elsimítani. Közben Edward tanúja lesz a férfi esküvőjén, ahol újabb kapcsolati bonyodalmakkal kell szembenéznie: Donna lassan képes lesz elfogadni, hogy a párja és Anita csak barátok és kollégák, de még küzd a gyanúval, hogy több van közöttük vagy lehetne. Egy barátnője annyira belelovalja magát ebbe, hogy az esküvő szabotálásra készül. Lányok is tűnnek el, és a rendőrség is szaglászni kezd a násznép között. Az esküvőn sok a rendőrbíró, ők sem bírnak kimaradni. Csak nem a közelben élő, különös átokkal élő alakváltók vannak az események mögött?

Bele sem merek gondolni, hogy ez már a sorozat 26. kötete. Azon még kevésbé elmélkednék, hányadik részig volt ez egy ütős történet. Mert volt időszak, amikor a gyilkosságokról, nyomozásról és rejtélyekről, mágiáról szólt ez a sorozat. Azt nem merném állítani, hogy szerelmi szál nem volt benne, mert volt. Szinte minden pasi Anita ágyába akart bejutni – de ott még csak akartak. Sajnos, egy ponton arról kezdett szólni minden, ki jutott be abba az ágyba és ott miket művelnek.

Ez a rész annyiban jobb jó pár előzményénél, hogy a párkapcsolati és mágiabeli gondokat nem ágyban vezetik le. Ok, most is van benne némi szex, de csak 2-3 jelenet, nem ez teszi ki a kötet döntő felét. Már nagyon untam, sőt, rühelltem, ahogy az emberek mozognak Anita szerelmi életében. Nem egy szexkommuna mindennapjaira vagyok kíváncsi! Így is azonban túl sok benne a párkapcsolatos rész. Gyötrődnek, szexről beszélgetnek és az egyéb szálak is hasonló témakör miatt történnek.

Most komolyan, Edward esküvője, amin ott van Apokalipszis Négy Lovasa, vagyis a négy legjobb hóhér rendőrbíró, az a legtöbbet tárgyalt téma, hogy az esküvőt szabotálni akaró barátnőt hogyan nyugtassák le?

Az alakváltó gondokkal foglalkozó rész, az eltűnt lányok utáni nyomozás és szabadító akció azonban idézte azt, amiért szerettem ezt a világot. Mivel a végére került egy nagy leszámolással, ez némileg feledtetni tudta velem, hogy korábban mennyi szerelmi tematika volt. A végén volt akció, ötlet és érdekes mitológia. Nem lövöm le a poént, milyen lényeket ismerhetünk meg, de valami olyat, ami eddig még nem volt.

Jó volt az is, hogy helyenként megvillant Hamilton humora. Azon kifejezetten jól szórakoztam, ahogy Olaf udvarolni kezd Anitának. A nő magában olyan megjegyzéseket bír hozzáfűzni, amin most is vigyorgok.

Komolyan nem értem, ha Hamilton remek akciójeleneteket ír, kitalál izgalmas lényeket és véres bűnügyeket, közel áll a horrorhoz, és a szereplőábrázolásban is jó, miért kell ennyi erotikát betennie a sorozatba? Miért nem lehet inkább thriller/horror, mint romantikus? Még akkor is, ha a zsáner igényel némi szexualitást is.

De ahogy kezdtem, ez egy elfogadhatóbb rész. Ez nem ágytorna gyűjtemény, szerencsére.

Hamilton: Elátkozott kígyók – Mint urban fantasy: 70% a világa sokszínű, a karaktereket most is építi, de kevés az akció.

Szubjektíven: 50% a végére felpörgött, Edward és Olaf karaktere is ok. De sok az érzelem…